Amikor néhány hónapja egy melankolikusabb hangulatomban Dire Straits és Phil Collins dalokat hallgattam (vezetés közben általában csak a Hey Siri, play a Dire Straits song on Spotify parancsot rikkantom el, és már jön is valami dal), a rendszer bedobott egy ajánlott dalt is, ami abban a lelkiállapotomban nagyon jól esett. A szám egy élő felvétel volt, a témája pedig egy rengeteg szenvedést és horrort látott veterán katona lelkiállapotát jeleníti meg, aki a sok fájdalmas emléket csendben hordozza magában, senkinek nem beszél erről, de amikor becsukja a szemét, akkor megelevenedik a szeme előtt minden, amit átélt. Az első versszak dallamának felcsendülése előtt az énekes a “Köszönöm, hogy meghallgattok, nem csak a fületekkel, hanem a szívetekkel is” mondattal indít, a végén pedig azzal zárja a dalt, hogy “Mindenkinek, aki nem mondta el a történetét, mi akkor is hallunk Titeket.” Megindító, empátiával teli gondolatok a békét egyre inkább csak nyomokban tartalmazó hétköznapjainkban. A világkormány megvalósításán dolgozó, emberéletek millióin átgázolni sem rest “babiloni” Titkos Elit mesterkedéseire mintegy válaszként(?) megfogalmazott Let Babylon Burn (Égjen Babilon!) nevű előadó The Silence They Carry (A csend, amit cipelnek) című dala ezért különösen felkeltette az érdeklődésemet.

A dalt követően a Spotify folytatta egyéb ajánlott számokkal a sort, de néhány nappal később ismét bedobta ugyanezt a nótát. Ekkor átküldtem egy barátomnak a számot, akiről tudom, hogy hasonlóan érző és működő “konteós” lélek, mint én - szoktunk néha dalokat küldeni egymásnak -, és visszaírta, hogy számára is mély a dal mondanivalója, lélekig hatoló a dallamvilága. (Ezzel a barátommal sokat elmélkedünk azon, hogy milyen sátáni - a természettől elszakadt és a természeten mindenáron uralkodni akaró - világot teremtett az emberiség közös tudata.) Miután néhány hasonlóan melankolikus hangulatú dalt meghallgattam a szerzőtől, “az ereim felvágását elkerülendő” 😀 átváltottam valami vidámabbra, de a Spotify algoritmusa már elmentette, hogy ez nekem tetszik. A szerző dalai egyébként a reggae és a pop határán mozgó, többnyire melankolikus hangulatot árasztó, alapvetően egyszerű hangszerelésű érzelmes művek, olyasmi, ami háttérzenének is kiválóan elmegy, de persze ez ízlés dolga.

Nem sokkal később eszembe jutott, hogy rákeressek az előadóra, kíváncsi lettem, hogy ki ez. A Spotify és a YouTube is azt írta róla, hogy “A Let Babylon Burn egy norvég független előadó, aki szívből jövő, saját szerzeményű szövegeket ötvöz több zenei stílusból merítve, de a reggae felé hajlóan, minden egyes dala mélyebb jelentéssel bír”, valamint megjelent dalszerzőnek egy Robert Lancaster nevű ember, mint zeneszerző, szövegíró és producer egyben. Teljesen hihetőnek véltem ezt a sztorit, rengeteg feltörekvő művész van ma már, és a Spotify-hoz hasonló streaming platformok remek lehetőséget biztosítanak arra, hogy valaki ismeretlenül is befuthasson. Ami kezdett érdekessé válni, hogy a YouTube csatornáján a dalokhoz tartozó összes videó AI által gyártott, egyiken sincs valódi ember, a kommentszekcióban pedig csupa, hasonló témájú köszönő üzenetek láthatók sokféle nyelven, amelyre maga a szerző minden alkalommal reagál (az egyes beírásokra kivétel nélkül ott a szívecske), sokszor az üzenetküldő nyelvén ír vissza, beleértve az egzotikus nyelveket is. A mesterséges intelligencia korában ez persze akár normális is lehetne, de meglepően “programozottnak” tűnt ez a komment szekció is.

Minél többet kutattam, annál inkább az az érzésem kezdett kialakulni, hogy itt egy nagyon új, virálisnak mondott, művi jelenséggel állunk szemben. Végül a Reggae Vibes nevű weboldal leplezte le a “művészt”, mint egy - minden valószínűség szerint - rendkívüli tervezéssel összerakott, minden elemében mesterséges intelligencia által legyártott projektet. Nem csak a hangszerek, hanem maga az énekes hangja is az AI műve. Bevallom harcoltam önmagammal, hogy “az nem lehet, hogy nekem egy olyan előadóművész dala tetszik, aki nincs is”, de nem tudtam hazudni magamnak, hogy még ettől függetlenül is tetszik néhány dal.

Itt van például a jelenleg (a Spotify felületén) legtöbb lejátszással rendelkező Soul to Soul (Lélektről-lélekig) című opus, ami persze megint “élő felvétel”, de ha az ember rákeres, hogy mikor és hol volt Let Babylon Burn koncert bárhol(!) a világban, akkor csupa zsákutcába jut a keresés, mert nem volt ilyen. Tehát a tapsoló, őrjöngő közönség sem igazi, és az élő dalok mindig valami lélekhez szóló, egyébként nagyon sok ember belső küzdelmét megjelenítő gondolattal indítanak. Ez a dal például egy olyan fájdalommal teli lélekről szól, akinek bár voltak (téves) elképzelései arról, hogy milyen az igaz szerelem (vagy szeretet, az angol nyelvben a “LOVE” mindkettőt jelenti), végül rájött arra, hogy az szereti őt igazán, aki a küzdelmeiből fakadó megtörtsége ellenére is látja és elfogadja őt. A Facebook-on többszáz ezres követőtáborral rendelkező kapcsolati coachok oldalainak megosztott történeteiben kivétel nélkül fellelhető az az érzelmi hullámvasút, amely ebben a dalban is megjelenik.

Ki ne vágyna arra, hogy hosszú évek meg nem értettsége után végre valaki megértse, meglássa őt?

Persze az is lehet, hogy ezeket már én látom bele, de szinte mondatról mondatra ki lehetne elemezni, hogy az AI algoritmusa hogyan rakta össze ezt a dalszöveget, az egyes verssorok milyen jellemző érzelmi hiányállapotot tükröznek vissza, elnyerve ezzel a hallgató kötődését. Amivel még megspékeli az egészet a szerző(?), hogy helyenként szándékos nyelvtani hibát tesz a szövegbe, mert másként nem jön ki a szótag a rímhez (“you are the one that reach me” a “you are the one that reaches me” helyett), amit persze elnézünk, mert miért ne tennénk, mint ahogy az is lehet a “termék” része, hogy olyan nyelvi fordulatok vannak benne, ami egy reggae előadó dalszövege esetében teljesen normális. (Pl. Az “I used to think” helyett “Me used to think”.)

Minden sikeres vállalkozás kulcsa az, hogy termék / szolgáltatás a célpiac számára megoldást nyújt a lehetséges ügyfél jelenlegi és a vágyott helyzete közötti “rés” kitöltésével. (Kevés érthetőbb analógiát tudnék mondani ennek szemléltetésére, mint a székelési ingerrel megspékelt városnézés és az utcai WC-k bizniszének esete.) Ezért aztán - ahogy angolul mondják I can’t help but wonder vagyis - nem tudok nem azon tűnődni, hogy a Let Babylon Burn ténylegesen nem egy bal agyféltekés projekt-e egy nagy tehetségű - egyébként kreatív - “promptertől” (=az AI-nak minél pontosabb parancsokat adó felhasználó), melynek egyértelmű célja, hogy a lelki fájdalommal, a meg nem értettséggel, a növekvő egyedüllét-érzéssel küzdő emberek számára nyújtson “vágyott helyzetet” egy, az erre a célra meghatározott paraméterekkel létrehozott zenén keresztül. Vagyis egy nagyon okosan kitalált és megszerkesztett, “érzelmi viszonyt létrehozó adathalmazhoz kapcsolódik” a célpiac, amely nem valódi emberi érzésből fakad, hanem annak mértani pontosságú mesterséges leképezéséből.

Hozzáteszem, a végeredmény szempontjából ez akár indifferens is lehetne, hiszen az emberi lélekben inspiráció által megjelenő dallamok célja is ugyanez, és ha “a cél szentesíti az eszközt”, akkor végül is beleférhet. Valahol mégis elszomorít engem ez az irány, pedig nyilvánvaló, hogy ez lesz a jövő. (A Facebook már rendszeresen feldobál nekem egy olyan AI szolgáltatást, hogy egy téma részletes megadásából - pl. egy közös történet - és a párod nevéből az alkalmazás személyre szóló dalt készít.) De mi lesz így a valóságos humán kreativitással, ami nem a meglévőből hoz létre újat, hanem a semmiből teremtődik általunk, emberek által? Mi lesz az intuícióval, az inspirációval - az Isten “bele-lélegzésével” - , ha az életünkből apránként száműzzük mindazt, amihez az ember szellemi-lelki kapcsolata szükséges? (Kutatások szerint már az emberek ⅓-mada fordul mentális és lelki problémákkal a mesterséges intelligencia felé, és ez folyamatosan növekszik. Vagyis a 2013-mas Her című film története már nem sci-fi, hanem jelenidő.)

A történet kapcsán eszembe jutott az, amit matematikusok szoktak mondani, nevezetesen, hogy “a világon minden leírható számokkal”. Ahogy a technológia fejlődik és a mesterséges intelligencia egyre gyorsuló ütemben képes feldolgozni a matematikailag is leírható világunk minden egyes adatának paramétereit (ugye Tesla is megmondta, hogy “minden rezgés”), el fogunk jutni a teljes elidegenedés állapotába, amelyben már nem egymással “megbirkózva” és a “hegyeink megmászása által” fejlődünk, hanem a személyre szabott, AI-vezérelte robotunkkal fogunk elvégeztetni mindent, ami a tudati lét fejlődésével járó szükségszerű nehézségeken átsegít, a lelki problémák feloldására “komponált” egyedi daloktól az emberiség kihalását felgyorsító, párkapcsolati nehézségektől mentes szingli-lét tökéletes orgazmusáig.

Az egyedüli menekülés ebből az emberalatti világból az lehet, ha minél többen felismerjük a lét végtelen potencialitásának eme művi irányában a dekadenciát, és tudatosan - amíg még létezik az AI-tól független léttudat - úgy döntünk, hogy ahol csak lehet, inkább a valódi életet választjuk annak minden nehézségével, mert nincs annál felemelőbb és lélekgazdagítóbb, mint önerőből, a szellemi-lelki korlátaink és sorsfeladataink meghaladása által szintet lépni. Talán még van időnk így dönteni.

Ez az írás mesterséges intelligencia használata nélkül készült.

A képhez a következő szöveget mellékeltem:

A mai napon tömegek gyalogoltak a Duna vizén (is) a szabadságért és a békéért. A népek szeretete és szenvedélye hidak pilléreit bontotta le, miközben a háttérben csendben figyelő, természetesen csak az összeesküvés-elméletekben létező szabadkőműves páholyok vezetői francia pezsgővel koccintottak, hogy bármilyen végeredmény is lesz közel 1 hónap múlva, ők már biztosan győztek.

Éljen a mindent elbíró Duna vize! 😀

Örömteli volt számomra, hogy a bejegyzésre reagálók jelentős része azonnal felismerte a turpisságot, a mesterséges intelligencia teljesen nyilvánvaló torzításait a Margit híd helyére “tolt” 1 pilléres Lánchídról, és persze a Duna vizén való sétálás lehetetlenségéről. Sokan azonban a saját belső világukat vetítették ki a képre. A TISZA párt szimpatizánsai a FIDESZ-KDNP kormány nagyotmondását látták benne és jót nevettek a megvezetett kormánypártiakon (akik még ezt is bekajálják), míg a kormányt támogatók többen szégyenteljes bejegyzésnek vélték a képet, és teljesen biztosak voltak abban, hogy egy ilyen torzítást csak egy elvakult Magyar Péter rajongó tehet ki, hogy alátámassza az ellenzék vezérének gyakori hazugságait a Fidesz kormányról. A poén kedvéért ideteszek néhány hasonlóan megmosolyogtató AI “túltolást”. (Kíváncsi lennék egyébként, hogy ha a Deák tér - Hősök tere tengelyről készíttetett volna hasonlóan abszurd képeket az eredeti “prompter” - aki az AI-t megkérte a képek legyártására -, akkor vajon milyen társadalmi visszhangja lett volna azoknak. Az viszont tény, hogy a Duna helyére tömegeket rajzolni sokkal viccesebb.)

Az igazság az, hogy sem Fideszes, sem Tiszás (sem Mi Hazánkos, sem DKs, sem Jobbikos, stb. stb.) nem vagyok. Van véleményem és el fogok menni szavazni érzelemmentesen (ha már színház, játsszunk benne!), de egyik politikai szekértáborban sem érzem magam otthon. Egyikben SEM. Így aztán semmilyen konkrét politikai szándék nincs és nem is volt a kép(ek) megosztása mögött, csak a nap végén a sajtóban publikált “péniszméregetés” (i.e. kinek volt nagyobb tábora) miatt gondoltam, hogy egy ilyen kép vicces. (Konkrétan szakadtam a röhögéstől, hogy a Duna helyére is tömeget rajzolt az AI és teljesen áthelyezte a hidakat.)

Azt persze komolyan gondoltam (és most is gondolom), hogy a politika látható szereplői pusztán kellékek egy nagyobb sakkjátékban, amelynek kimenetele rövid távon lehet, hogy múlik az éppen aktuális vezetésen, de a távlati célok tekintetében - mivel ott már a társadalom szellemi (nem csak az érzelmi) állapota is tényező - valójában teljesen indifferens, hogy ki kerül kormányra, mert a végén úgyis “mindig a bank nyer”.

Példa erre, hogy a nemzetek fölötti pénzügyi hatalmat gyakorló központi banki rendszert már a Federal Reserve System (i.e. az USA jegybankjának szerepét betöltő bank, ami valójában egy privát részvénytársaság) 1913. évi létrehozása előtt is tető alá akarták hozni az alapítók déd- és ükszülei, de akkor még volt annyi esze és szíve a politikusoknak, hogy erre NEMet mondjanak. A 20 dolláros bankjegyen figyelő Andrew Jackson elnök volt az, aki elkaszálta a néhány bankár kezébe óriási hatalmat adó Second Bank of the United States intézményét 1832-ben - sírkövére a híres “I killed the bank” (megöltem a bankot) mondat van rávésve -, halálát követően pedig 81 évet kellett várni, mire a FED végre szárba szökkenhetett. Addigra az emberek elfelejtették, hogy mi a tétje egy ilyen lépésnek. Ha egy ötlet még túl korai, akkor egy időre pihentetik, közben dolgoznak a társadalmi agymosáson, aztán újabb néven megint bedobják a köztudatba. Erre mondom azt, hogy mindig “a bank nyer”.

Ugyanez a helyzet a világkormány szerepére szánt ENSZ-szel is, amely az I. világháború után League of Nations (Nemzetek Ligája) néven alakult volna meg 1920-ban, de akkor még valahogy nem érett meg rá a nép, így “vártak vele” még egy háborút és utána alapították meg United Nations néven, amikor 30 évnyi európai háborúskodás és sok ezernyi értelmetlen halál után a tömegek már követelték. Mindezt 4 évvel a Bretton woods-i ikrek, az ugyancsak beszédes nevű International Monetary Fund (IMF = Nemzetközi Valutaalap) és a World Bank (Világbank) megalapítása után.

Az 1896. évben Baselban megrendezett, első Cionista világkongresszuson megálmodott modern Izrael államot már az I. világháború végén szerették volna megalapítani - emlékezzünk csak az 1917-es Balfour nyilatkozatra -, de akkor MÉG az sem sikerült (pedig 1900-tól folyamatosan költöztek európai zsidók az akkori Palesztina területére) mert az európai zsidóság nem akart elköltözni a megszokott életéből és környezetéből (mint ahogy a jelenleg USA-ban élő 7-8 milliós amerikai zsidóság is jól érzi magát New Yorkban és Dél-Floridában, eszük ágában sincs a Közel-keletre költözni). Így végül a zsidókat köztudottan nem szerető és rendszeresen kritizáló Adolf Hitlert addig pénzelte és tréningelte(!) a Wall Street (Antony Sutton, a Stanford Egyetem egykori professzorának könyve nemsokára magyarul is megjelenik erről), hogy lett forrás és akarat végrehajtani a II. világháborút benne a Holokauszttal, amiből már egyértelműen következett az is, hogy az európai zsidóságnak új otthon kell, mondjuk a korábban megálmodott Palesztina területén. Hitler behálózásáról egyébként egy másik Titkos Elit könyv is meg fog jelenni még idén, egészen elképesztő ez a sztori, és nem várható, hogy az iskolákban tananyaggá válik.

A jelenlegi legfontosabb világméretű harc a digitális börtön létrehozásáért folyik - mármint felülről a Brzezinski által megfogalmazott Nagy sakktábla díszletparasztjai irányába (ezek mi vagyunk) - , melynek eredményeként centralizált, központi banki digitális blokklánc pénzzel (CBDC) és a hozzá kapcsolódó teljes állampolgári + egészségügyi nyilvántartási rendszerrel (DÁP és tsi.) a teljes népességet bele akarják terelni egy egyirányú utcába, amelyben mindenkiről mindent tudnak, és az elidegeníthetetlen jogokat egyetlen gombnyomással el tudják venni, ha valaki lázadni mer pl. az éppen aktuális veszélyhelyzettel szemben. Kínában ennek az előszobája már létezik, szívből ajánlom az erről szóló “Tökéletes Bizalom - A Kínai megfigyelési állam árnyékában” c. filmet:

Vajon az újabb parlamenti ciklusra készülő honatyáink miért nem beszélnek egy vak hangot sem ezekről?

Ha egy felelős, a választó(!)polgárok képviselőiből(!) álló kormányzat nem azért harcol, hogy ez a totalitárius realitás ne valósuljon meg az általa vezetett(?) országban, akkor valójában az emberek ellenében dolgoznak. Lehet vitatkozni arról megafonnal, hogy az oktatás vagy az egészségügy mitől lesz jobb, de azért azt vegyük észre, hogy az erőltetett digitalizációval a fiatalok mentális egészsége és figyelemképessége mélyrepülésbe kezdett - az USA-ban egyre komolyabb tanulmányok jönnek ki erről (magyar nyelven a Szorongó nemzedék című könyvet ajánlom minden szülőnek) -, az egészségügy pedig a Big Pharma által dotált és kilobbizott kizárólagos allopátiás orvoslásra alapul, melyben mindenre van TB támogatás, ami valami szabadalmaztatott vegyszer sok-sok lehetséges mellékhatással, de minőségi vitaminokra, gyógyteákra és egy sor egészségmegőrző gyógyhatású készítményre a saját TB járulékodból sem jut, pedig azok rendszeres fogyasztásával - az élelmiszernek nevezett hulladékkaják kiiktatása és mozgásszegény életmód felszámolása mellett - meg lehetne ágyazni egy egészségesebb életnek. Ehhez képest a hazai egészségügyi tárca a krónikus betegségek tényleges, rendszerszintű megelőzésére Magyarországon egy árva szót nem fecsérel - a kormányra készülő legerősebb ellenzéket beleértve -, de még az Egyesült Államokban történő változásokról sem számolnak be itthon. (Kérdés, hogy a 2. Trump-ciklus lejáratát követően a Robert Kennedy vezette EÜ minisztérium pozitív változtatásai hosszú távon megmaradnak-e, vagy rájönnek, hogy a GDP pörgetéséhez “mégis csak jobb, ha több a beteg ember”.)

Mindig az a mondás jut eszembe, hogy “Ha a szavazással bármit meg lehetne változtatni, betiltanák”, így az előttünk álló szűk 1 hónap egymásnak feszülése helyett szeretettel azt ajánlom mindenkinek, hogy azon gondolkozzon, hogy milyen területeken növelheti meg a személyes felelősségét a saját életében. Tudással, a tudás gyakorlatba ültetésével, amelynek eredményeként egyre kevésbé kell függenie a rendszertől, vagy az éppen aktuális kormányzattól.

Meggyőződésem, hogy ha az emberek többsége a “Minden, ami velem történik, az az én felelősségem” szemléletet beemelné, akkor könnyebben találnánk meg a közös nevezőt azokkal is, akikkel látszólag semmiben nem értünk egyet.

Kapcsolódó írások

Az, hogy 2011-ben megszületett a Józsi bácsi gondolatai a világról elnevezésű blogom, jelentős mértékben köthető az ő személyéhez, és az általa feltárt információkhoz, ugyanis János könyveinek hatására kezdtem el én is a világ történései mögötti mozgatórugók iránt érdeklődni. Amíg élek, hálás leszek neki azért a kutatómunkáért, amit az asztalra letett az igazságra való törekvés szellemében.

Drábik János elképesztő tudású ember volt. A 70-es évek 2. felében New Yorkba emigrált, ahol jogtanácsosként dolgozott évekig, majd a 80-as években a híres, müncheni központú Szabad Európa Rádió vezető programszerkesztője volt, Kézdy Pál néven. A rendszerváltás után költözött haza Magyarországra, és kezdett mélyebb történelmi kutatómunkába. Rengeteg könyvet és levéltári feljegyzést gyűjtött össze az élete során, amelyek hatására kb. 20 vaskos könyvet és sok ezer cikket írt az elmúlt 25 évben. Könyvei és írásai kivétel nélkül a világunk eseményei mögötti érdekhálózatok működésére derítenek fényt, amelyekről senkinek nem volt sem tudása, sem bátorsága írni őelőtte Magyarországon.

Eleinte háttérhatalomnak hívta a jelentős események mögött (mindig) megtalálható pénzhatalmi csoportokat, az utóbbi években már “államok feletti szervezett magánhatalom”-ként hivatkozott erre a politika fölött álló meghatározó erőre. Úgy vélte, hogy a látható hatalom mögött évszázadok / évezredek óta létezik egy nem látható erő, amely világ jelentős eseményeinek (i.e. háborúk, terrorakciók, válságok, járványok, stb.) megszervezéséért és kivitelezéséért felelős. A modern világunk történelmét író internacionalisták családjának számát kb. 130-ra tette, élete vége felé mondta többször nekem, hogy kb. ennyien vannak a hierarchia tetején, akik jelenleg - elsősorban - a City of Londonban tevékenykednek, de valójában nem kötődnek semmilyen nemzethez vagy ideológiához, az ő istenük ugyanis a pénz - amelynek monopóliumát a XX. században teljes mértékben megszerezték -, és ennek segítségével az emberiség fölötti korlátlan hatalom kiterjesztésén dolgoznak. (Az Egyesült Királyságban már egyre többekre rákényszerített digitális személyi igazolvány - mely előbb-utóbb mindent tartalmazni fog az egészségügyi információktól egy blokkláncon futó, minden tranzakciót rögzítő digitális pénzig - ennek a “mindenkiről mindent tudni akaró és mindenkit irányítani képes” rendszernek az első lépése.)

Jánost sokan tartották az összeesküvés-elméletek őrült alakjának, akinek “megbomlott az elméje”, de az elmúlt 20 év alatt - amióta az által feltárt információk mentén én is elindultam az igazságkutatás útján - egyetlen emberrel sem találkoztam, aki beleásta volna magát János írásaiba, annak forrásaiba, majd a végén azt mondta, hogy “ez baromság.” A valóságban pontosan az ellenkezője történt: aki elkezdte kutatni Drábik János forrásait, kivétel nélkül felébredt “Csipkerózsika álmából”. (Ezzel természetesen nem állítom azt, hogy János a valóság minden aspektusára kitért, ugyanis vannak olyan évszázadokon átnyúló szellemi-spirituális folyamatok, amelyeknek nem ásott a mélyére - vagy legalábbis nem sokat írt ezekről -, de amit feltárt, az egyedülálló a hazai történelmi igazságkutatás terén.)

Drábik Jánosnak köszönhetően ma sok-sok ezer ember él Magyarországon, aki ha nem is látja mindig pontosan, hogy mi miért történik, a hatalom manipulációit már többnyire felismeri, és jóval nehezebben irányítható mint egy olyasvalaki, aki ezekben a kutatásokban nem mélyedt el. János könyvei és írásai elérhetők most is, szeretettel ajánlom mindenki értő figyelmébe az összegyűjtött anyagait. (A linkelt oldalon az írások egy apró töredéke található csak.)

2007. óta személyesen is ismertem őt, többször jártam nála, 1-1 könyvéhez még segítettem is neki forrásokat szerezni az Egyesült Államokból 2009-10 környékén. Bevallom, volt egy időszak ezt követően, amikor telítődtem az általa összegyűjtött kutatásokkal, a rengeteg megvezetés és történelmi hazugság miatt úgy éreztem, hogy “már nem is akarok többet tudni”; kezdett az életkedvem is elmenni attól, ami a világban folyik. A későbbiekben persze visszatértem az igazságkutatáshoz, ez ugyanis olyan, mint adott sportágak iránti rajongás. Aki egyszer meglátja azt, hogy a számára tálalt valóság hamis, abban élete végéig megmarad a tisztánlátásra való törekvés.

Pár éve úgy alakult, hogy egy rendezvényen újra találkoztunk, 10 év kihagyás után is egyből megismert, megöleltük egymást, és örömmel folytattuk onnan, ahol korábban abbahagytuk. 85 évesen is úgy pörgött az agya, mint 15 évvel korábban, bámulatos volt számomra, hogy ennyi név, évszám és kacifántos összefüggés hogyan férhet bele egy ember fejébe. Aztán nem sokkal később ellátogattam hozzá Szakács Árpád barátommal is, aki az elmúlt 10 évben került közel Jánoshoz. (A fenti kép is ekkor készült.)

Drábik János számomra egy legenda volt, egy magyar szívű, tiszta lelkű EMBER. Mérhetetlen tiszteletet érzek iránta az írásainak megismerése óta, hiszen egy olyan lélek volt, akit senki és semmi nem tudott eltántorítani az igazságért való harctól. Próbálták nevetségessé tenni, lejáratni, elhallgatni azt, amiről beszélt, de János csak ment előre, fáradhatatlanul és szenvedélyesen. Kimondta azt, amit senki nem mert kimondani. Az, hogy személyesen is ismerhettem őt, életem egyik ajándéka. (Kevesen tudják, hogy János fiatal korában tehetséges csellista is volt, így egykori fuvolistaként a zene szeretetén keresztül is volt közöttünk egy szellemi-lelki kapcsolódás.)

Utoljára 2025. november 16-án láttuk egymást, amikor A Titkos Elit c. könyvek társszerzőjét, a skót Jim Macgregort elkísértem hozzá látogatóba Szakács Árpáddal és az ő fiával együtt. János nagyon szeretett volna találkozni Jim-mel, mert nagyra tartotta őt Carroll Quigley és Antony Sutton, amerikai egyetemi professzorok kutatásai mentén összegyűjtött zseniális könyvei miatt, de egészségi problémái miatt már nem tudta a lakását elhagyni. Szegény János már nagyon le volt lassulva ekkor, s bár a történelmi tényeket még így is oda-vissza vágta, elköszönésünkkor már utalt rá szomorúan, hogy érzése szerint az út végén jár. Számítottam rá ezért, hogy hamarosan “jönni fog a hívás”, de amikor tegnap délután ez bekövetkezett, a megdöbbenés és szomorúság mellett megjelent a szívemben egy végtelen hála is mindazért, amit János a történelmi igazság fényre hozásáért megtett. Felbecsülhetetlen értékű a szellemi hagyatéka.

Drága János! Köszönök mindent, az örök világosság fényeskedjék Neked! Emlékedet megőrizzük, és visszük a lángot tovább!

Mivel a legtöbb tudományos kutatás célja az újabb és újabb felfedezésekből gyakorlati hasznot kovácsolni, ezért egy mindenkori megegyezésnek a tudomány képviselői (és gyakorlói) között léteznie kell, de ez soha nem lehet az abszolút igazság. A tudomány alapvetése a kérdésfeltevés, ugyanis ebből születnek újabb és újabb felfedezések.

A “tudományos konszenzus” egy politikai és jogi kifejezés. Egy jogállamban csak akkor lehet jogszerű - előre meghatározott keretek alapján kialakított - munkafolyamatokat létrehozni, ha a tudomány felfedezéseit valamilyen protokoll alapján rögzítik, mint követendő irányelv. Ennek célja, hogy a tudomány nevében elkövetett cselekvés jogi védelem alá essen, ugyanis ha ez nem lenne, akkor a tudományt gyakorlók többsége nem merne cselekedni.

Amikor az édesanyám súlyos rákos beteg volt, és már sokadik kemoterápiás körét csinálta (egyre gyakrabban, amíg aztán szegény belehalt), megkérdeztem a kezelőorvosát, hogy kaphatna-e intravénás C-vitamint, amelyről Dr. Linus Pauling Nobel-díjas biokémikus, mérnök azt állította rengeteg személyes tapasztalat alapján, hogy daganatos betegségekre hatékony. Dr. Pauling könyvet is írt erről. A válasz egyértelmű NEM volt. A B17 (laetril) kezelésre vonatkozó kérdésemet még ki is nevette, pedig létezik olyan kórház a világban, ahol az is elérhető (az intravénás C-vitaminnal együtt), és bizonyíthatóan érnek el vele javulást vagy akár még gyógyulást is. (Magyarországon ezeket csak a rendszeren kívül találja meg valaki, ha egyáltalán. A mindenkinek kötelezően fizetendő társadalombiztosítási díjból csak azt veheted igénybe kedvezménnyel, ami a konszenzus alapján minősül gyógymódnak.)

Édesanyám földi útjának végéről itt elmélkedtem 2012 nyarán:

Miért volt ennyire elutasító édesanyám kezelőorvosa, vajon nem vette komolyan a hippokratészi esküt?

Szó sincs erről. Mindamellett, hogy valószínűleg nem is nagyon kutatta ezeket az alternatív(nak nevezett) gyógymódokat, kötötte a kezét a protokoll jogi védelme. Mivel meg akar élni abból, amit hosszú éveken át tanult, és ezt egy olyan keretrendszerben tudja csak megtenni, amely a hivatalos (azaz jogi keretekben rögzített) módszereket tekinti egyetlennek, nincs más választása. Vállalkozási ismereteket nem tanítanak az orvosin - tudtommal -, így sokan még akkor sem tudnak az alternatív gyógyászati ismereteikkel mit kezdeni, ha egyébként a szakmai tudás rendelkezésre áll. A branding, marketing, ügyfélszerzés, hitelesség kialakítása, egyre több gyógyult beteg, stb. stb. rengeteg idő, 7-10 évnyi masszív tanulást követően még ezt is véghezvinni óriási feladat. Ez persze nem csak az orvosokra, hanem azokra is vonatkozik, akik a kutatás-fejlesztésben vesznek részt. Egy tudományos szakma gyakorlásához ugyanis pénz is kell. Rengeteg pénz.

A “tudományos konszenzus” mindezekből fakadóan maga egy üzleti modell is. Jogilag védett, a politika támogatja, így a befektetők számára alacsony kockázatú. Rengeteg pénzt lehet belőle keresni mindenkinek, aki részt vesz benne, mert a konszenzusban való bizalom a társadalom részéről egyrészt támogatja azt a politikai erőt, amely a befizetett adókat a tudományos felfedezés gyakorlati alkalmazására fordítja, másrészt az emberek a saját pénzüket is örömmel költik a felfedezés eredményére azt remélve, hogy az életük jobb lesz tőle.

A probléma akkor keletkezik, amikor a rengeteg pénz befektetése - és az emberek meggyőzése - után kiderül, hogy az egyetértésben elfogadott tudományos szemlélet hibás. Ezen a ponton válik morális kérdéssé a dolog. Vajon az igazság, vagy a megtérülés - vagy méginkább a tervezett, vagy már megszokott haszon - lesz a fontosabb? Vajon van-e esély arra, hogy a politika és a jog beismerje azt, hogy hibáztak?

Amikor egy adott témában az ún. “tudományos konszenzus” üzleti modellé válik, akkor a pénzügyileg érdekelt felek ragaszkodni fognak a “konszenzus” által megállapított tényekhez akkor is, ha azok esetleg tévesek. Minél több anyagi szempontból érdekelt szereplője lesz egy ún. konszenzusnak, annál nagyobb az ellenállás azokkal szemben, akik ezt megkérdőjelezik.

Képzeljétek el, hogy ha kiderül a rákról az, hogy - valójában - olcsó gyógyszerekkel gyógyítható. Vagy azzal, hogy egy mélyen nyugvó lelki traumát feloldasz. “Ha ez így lenne, már rég gyógyítanák!” - már hallom is az ellenérveket. De vajon hány ember él világszerte abból, hogy a rákra a hivatalos protokoll a kemoterápia, a sugárkezelés és a műtét?

Nem tudom a pontos számokat, de meg merném kockáztatni, hogy több millióan, ha a rákgyógyítás protokolljának láncolatát minden szereplőjével vizsgáljuk, beleértve az eljárásrendhez szükségesnek tartott szereket és eszközöket előállító cégek portását is. Pl. egy-egy kemoterápiás gyógyszer piaci ára akár több százezer forint is lehet, amit a társadalombiztosítás (vagy a privát biztosítók) finanszíroz(nak) szinte minden fejlett országban, így a hétköznapi embereknek fogalmuk sincs arról, hogy itt valójában mekkora összegek mozognak. (Ez minden egyéb kórházi kezelésre is igaz egyébként.)

A konszenzus társadalmi elfogadtatása azért is fontos, mert így az emberek a tudományban bízva nem kérdezősködnek (pl. “vajon a kemoterápia nem okoz károkat?”, vagy “nincs valami szelídebb alternatíva?”), másrészt a túl sok marketinget nem igénylő, kötelezően alkalmazandó üzleti modell nem sérül. Az államok ezerszámra rendelik a kemoterápiás szereket az ún. egészségügyi rendszer működtetéséhez a költségvetés terhére, az emberek pedig örülnek (mi mást tehetnének a rák okainak ismerete nélkül?), a gyógyszercég kiszámíthatóan(!) profitál. És legfőképpen több százezer/millió ember megélhetése biztosított. Szükség van rájuk, mert rengeteg a daganatos ember. És egyre több lesz. 100 éve kb. minden 25. ember halt meg rákban, ma cca. minden 3. Rövidesen eljön a kor, amikor mindannyian rákban halhatunk meg.

Valljuk be, egy rák nélküli világ nem jó jövőkép gazdaságilag. De ugyanez igaz a szív- és érrendszeri betegségekre, és egy rakás krónikus nyavalyára is. Ha nem lennének, sok millió embernek nem lenne munkája. De ez még a bútor-, a mosógép és az autógyártásban dolgozókra is igaz, mert ha ezen üzletágak termékeit ténylegesen tartósra gyártanák (vö. az egészség megőrzésére fókuszálna az EÜ rendszer), akkor sokkal kevesebb munkavállalóra lenne szükség, akik sokkal kevesebb szabadon elkölthető pénzt forgatnának vissza a gazdaságba, és így a megszokott - és a GDP folyamatos növekedéséhez szükséges - számok “nem jönnének”. Márpedig minden kormány abból él, hogy gazdasági szempontból az ország prosperitásának növelését ígéri - hiszen mindenki jobban akar élni -, ennek pedig elengedhetetlen feltétele az, hogy minden olyan üzletágat támogasson, amelynek produktumára (termék / szolgáltatás) van kereslet, vagy ha nincs, akkor LEGYEN.

Ugyanez igaz a klímaváltozással kapcsolatos összes üzletágra is egyébként. Rengeteg tudós ember van világszerte, köztük Nobel-díjasokkal, akik - bár egyetértenek azzal, hogy a fogyasztói társadalom mérhetetlenül pusztítja a bolygót és az ÉLelmet adó talaj élővilágát -, a hivatalos “tudományos konszenzussal” szemben foglalnak állást, és nem gondolják, hogy az ember által okozott CO2 kibocsátás (“karbon lábnyom”) melegítené a légkört. Sőt, pont azt állítják, hogy a földtörténetnek azokban a korszakaiban volt bujább a vegetáció, amikor magasabb volt a CO2 koncentrációja a légkörben. (Az 1904-ben felfedezett Bohr-effektus óta tudjuk, hogy a haemoglobin könnyebben leadja az oxigént a sejteknek, ha magasabb a CO2 szint a vérben, szóval a CO2 nem lehet ellenség. Ajánlom tanulmányozásra a Buteyko-légzést.) A “zöld-mozgalom” ugyanakkor sikerrel elfogadtatta a világgal “a CO2 a rosszfiú” elméletet - mindig kell valami ellenségkép, különben nincs globális összefogás -, és mivel egyre több biznisz épül erre az igazságra(?), ezért az összes kételkedőt megbélyegeznek a szokásos címkékkel: áltudományos, tudományellenes, klímatagadó, stb. Nem a tudományos módszertan integritását védik, hanem a saját megélhetésüket és anyagi biztonságukat.

Érdemes megnézni a - fősodor által természetesen már “darabokra szedett”, és szokás szerint tudományellenes propagandának titulált - Climate - The Movie c. dokumentumfilmet, hogy mennyire nem egységes az ún. “tudományos konszenzus” klímaügyben, pölö.

A valódi tudomány kételkedik, mert “ha elhinné, hogy mindig igaza van”, nem lenne fejlődés. S bár érthető, hogy egy társadalom működtetéséhez sajnos ma már szükség van hazugságokra (is), egyéni szinten a túlélésünket mégis az biztosítja, ha megtanulunk egészséges mértékben kételkedni mi is.

Kapcsolódó cikkek:

Az évek óta szűnni nem akaró (egészségügyi, gazdasági, fegyveres) háborús események megértéséhez elengedhetetlen annak ismerete, hogy a folyamatos konfliktusok és válságok történéseinek szálait milyen erők mozgatják és miért. Ameddig ezt nem látjuk tisztán, addig politikai ideológiákban és jobb-bal oldalakban gondolkodunk, továbbá azt reméljük, hogy ha nem azok lennének hatalmon, akik most, akkor ez a helyzet megszűnne, és végre(!) visszatérnének a "békeidők".

Bár valóban lehetnek apróbb különbségek a politikai oldalak és azok vezetői között, a lényeges dolgokban sajnos ma már szinte mindenhol ugyanaz a cél, a “fejlett demokráciákban” bizonyosan: a megválasztott vezetők irányításával a háttérben munkálkodó láthatatlan erők az életünk minél több aspektusa fölötti kontroll lehetőségét akarják megszerezni, leginkább megtévesztő (had)műveletek által, mert azok félelmet generálnak, amelyre a tudatlan tömeg megoldást követel(!). Erről szólt 9/11 és a P.A.T.R.I.O.T. Act (az ezzel kapcsolatos felismeréseimről itt írtam már), erről szólt az ún. koronavírus pandémia és a QR kódos igazolványok (CovID = Certification of Vaccination ID, azaz oltásigazolvány), és erről szól az egyre több helyen látható - a veszélyes mértékű CO2 kibocsátás hazugságára épülő - karbon kvóta is, amit a “klímakatasztrófa elkerülésére” akarnak bevezetni.

Trendi kifejezéssel élve “mindent is” szeretnének tudni és irányítani az életünkkel kapcsolatban: mikor és merre jár(hat)unk, miből keres(het)ünk pénzt, mire költ(het)jük el, kikkel találkoz(hat)unk, mennyi gyógyszert (kell) szed(n)ünk, mit eszünk és ehetünk, mennyit alszunk (lásd a Netflix jelszavát: We are competing with sleep, vagyis “az alvással versenyzünk”), és előbb-utóbb azt is, hogy mire gondolunk (lásd: Neuralink projekt), végül pedig akár oda is eljuthatunk, hogy meddig szabad élnünk, s ha már nem, akkor majd nyomnak egy gombot és “Bye Bye Szása”.

Mátrix “újratöltve”, amíg világ a világ.

Az irányítás minél széleskörűbb kiterjesztéséhez a világban egy Monopoly játék zajlik, vagyis az összes értéktermelő szektor - vagy inkább pénztermelő, mert nagyon sok ilyenben semmilyen értékteremtés nincsen - és vagyonelem felvásárlása a pénzhatalmi elit által birtokolt intézmények segítségével. (Pl. A WEF Agenda 2030 - “Semmid sem lesz és boldog leszel” - keretében ma már az amerikai magáningatlanokat 40%-ban intézményi szereplők által megbízott kisebb cégek vásárolják fel, így közeledünk a “semmid sem lesz” felé.) Mivel a gazdaságilag meghatározó cégek mind tőzsdéken kereskedett nyilvános részvénytársaságok, ezért szépen lassan megvásárolják az összes szektorban a cégek részvényeit, és az irányítás lehetősége máris adott.

Nézd meg ezt a dokumentumfilmet, ha még nem láttad:

Az elmúlt évtizedekben ennek a gondolkodásmódnak - és persze közben a folyamatos válságok gerjesztésének - következtében a BlackRock, a State Street és a Vanguard, a világ legnagyobb fedezeti alapjai - akik egymás részvényeit is birtokolják (a link alatt kattints a Holders menüpontra), azaz egymást is tulajdonolják - felvásárolták az összes iparágat, ami az életünk szempontjából számít. Egyrészről övék ma már a médiaipar, az élelmiszeripar, a gyógyszeripar, az energiaipar, az építőipar, a fegyveripar, az autóipar, a mezőgazdaság, a biztosítók és bankok többsége, stb., stb., másrészről az itt keresett pénzből - ügyes lobbistákkal - a politikai erőt - benne a jövő nemzedék gondolkodásmódját formáló oktatást - is megvásárolják, és persze a törvényalkotás is őket szolgálja. A politika ezáltal valójában A tőke - és általa a korlátlan hatalom - kiépítésének erőszakszervezetévé vált. (Ezt persze nagyon ügyes kommunikációval és viszonylag apró lépésekben kell végezni, különben a béka kiugrik a fazékból, mielőtt megfőne.)

Az örökzöld módszer ismert, s ez nem más, mint az évezredek óta működő, mesterségesen gerjesztett folyamatos megosztás, a Divide et impera (Oszd meg és uralkodj!), valamint a Panem et circenses (Kenyeret és cirkuszt a népnek!) szellemében történő ármánykodás. A média szünet nélküli propagandájával szemben álló táborokat hoznak létre, akik egymással viaskodnak tulajdonképpen lényegtelen dolgokon (pl. nő-e az, akinek pénisze van, de nőnek érzi magát), miközben a szórakoztatás eszközeivel (v.ö. szórakozás = ne fókuszálj semmire, ami fontos) elterelik a lényegről a figyelmét. Arról, hogy lényegi tudást nélkülöző, teljességgel kiszolgáltatott rabszolgává akarnak tenni, minden metafizikai kapcsolattól elszakítva.

A parlamenti ún. képviselők - akiknek a választópolgárok érdekeit kellene képviselni, de a legtöbben ezt lelkiismeretlenül figyelmen kívül hagyják - a fenti célok elérése érdekében - kis kivétellel - a nagyvállalatok lobbistáinak érdekeit szolgálják, és olyan törvényeket & rendeleteket hoznak, amelyek az említett iparágakat támogatják (adókedvezményekkel, területi engedményekkel, stb.), és az csak másodlagos, hogy a lakosság számára mi lenne ténylegesen jó, és életet támogató. Továbbá, mivel a kormányok adófizetői pénzből tudnak gazdaságpolitikát tervezni és osztogatni a népnek, ezért úgy kell sakkozniuk, hogy valahogy működjön is a gazdaság (=legyen termelés és fogyasztás), mert abból jön az ÁFA és mindenféle egyéb adóbevétel, vagyis gyakorlatilag mindegy, hogy mitől megy a gazdaság, csak menjen.

A “zseniálisan” ördögi terv az ugyanis, hogy nagyon sok nyugdíjalap és hosszú távú megtakarítási konstrukció is az említett fedezeti alapokhoz tartozik, a megtakarított pénzek jövőbeli értékét pedig nyilvánvalóan az határozza meg, hogy az alapban szereplő iparágak mennyire sikeresek. Magyarul ha az embernek van bármilyen értékpapír megtakarítása, akkor azt akarja, hogy annak az árfolyama emelkedjen - ha már az infláció elviszi a pénz vásárlóértékét, ami az egyetlen valódi értéke, akkor legalább a megtakarítás adjon valami biztonságot a jövőre nézve -, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy az említett fedezeti alapok sikeresek legyenek. Vagyis a (kis)ember érdeke is az, hogy "bármi áron", de "jól bánjon a pénzével" az a BlackRock, State Street vagy Vanguard, amely egyébként azon dolgozik, hogy örökre kiszolgáltatott rabszolgává tegye, mert minden és mindenki felett hatalmat akar gyakorolni. (Larry Fink, a Blackrock CEO-ja megmondta, hogy a pénzpiacok a totalitárius kormányokat szeretik, mert az kiszámítható.) Jól pedig akkor tudnak ezek a cégek bánni a pénzzel, ha mesterségesen és előre kitervelt módon keresletet (azaz igényt) keltenek az egyes iparágak által előállított produktum(ok)ra, és ezáltal a részvények árfolyama emelkedik, teljesen függetlenül attól, hogy ezek a termékek vagy szolgáltatások morális szempontból rendben vannak-e vagy sem.

Ez Józsi bácsi nyelvén a következőt jelenti:

Az élelmiszeripar akkor lesz sikeres, ha van olcsó és lehetőleg függőséget okozó élelmiszer (ami nyilván hulladék, és egy idő után megbetegít), a gyógyszeripar akkor, ha világjárványok vannak "csodavakcinákkal", és a lakosság többsége krónikus beteg, amire újabb és újabb élethosszig szedendő gyógyszerek kellenek, az energiaipar akkor, ha háború van (mert ez szűkösséget eredményez és felhajtja a részvényárakat), a fegyveripar akkor, ha folyamatos kereslet van a fegyverekre (a terroristák ellen, akik nyilván mindig a demokráciát óhajtó nyugat ellenségei), az autóipar akkor, ha az autó egy idő után nem javítható, és újat kell venned, a mezőgazdaság akkor, ha magas a terméshozam (ami a monokultúra miatt csak vegyszerezve érhető el, ettől viszont krónikus beteg leszel), és így tovább. Mivel a megtakarítások mértéke miatt a (nyugati) lakosság is érdekelt a gazdaság szárnyalásában (még akkor is, ha ez sokszor nem tényleges értéktermelés, csak spekuláció), ezért tulajdonképpen már most is korlátlan irányítás van, hiszen mindenki örül, ha a nyugdíjalap jól teljesít, még akkor is, ha ennek az ára az, hogy legyilkolnak 1 millió ártatlan embert valahol a világban.

Ahhoz, hogy a fejlődés jelenlegi dinamizmusa megmaradjon, ahhoz szárnyalnia - de minimum emelkednie - kell a részvényáraknak, ami csak az imént felsorolt, mesterségesen gerjesztett válsághelyzetek által lehetséges tartósan. (Pl. Az ipari mezőgazdaságban használt glifozátot már rég be kellett volna tiltani, hiszen egyre több kutatás van annak mérgező voltáról - már 2015-ben az akkor még nem teljesen megvásárolt WHO is kimondta, hogy rákkeltő - , de a Bayer / Monsanto lobbistái újabb 10 évre engedélyeztették az EU-ban ezt a gyilkos szert, így a cég részvényesei nem buknak.) Mivel a korlátlan növekedés lehetetlen egy véges világban, ezért a jelenlegi gazdasági rendszer hosszútávon teljesen életellenes, és fenntarthatatlan. Ebből csak egy másfajta gondolkodásmóddal és cselekvéssel van kijárat.

A másfajta gondolkodásmódban a legfontosabb az, hogy a fenti eszmefuttatás lényegét minél többen értsük meg. A rendszer fenntartásában vastagon benne vagyunk, és át kell látnunk ezeket az összefüggéseket. Amíg ez nem történik meg, addig esély sincs a változ(tat)ásra. Felelősséget kell vállalnunk a gondolatainkért, és a tetteinkért napi szinten. A mesterséges, felülről generált megosztottságot el kell utasítani a valódi indítékok feltárásával (pl. ukrán-orosz helyzet, izraeli-palesztin helyzet objektív vizsgálata, ami mindig van, csak nehezebb hozzáférni a tényekhez) továbbá lehetőleg semmi olyat ne támogassunk tudatosan a pénzünkkel, ami ezt a beteg rendszert fenntartja. Példának okáért mivel az WEF Agenda 2030 egyik célja a különböző mRNS vakcinák elterjesztése a "járványok és betegségek megelőzése céljából", ezért testünk működésének ismerete kiemelkedően fontos, mert csak így ismerhetjük fel, hogy ez az egészségmegőrzés szempontjából teljesen életellenes irány, s egyáltalán nem az emberek jól létéről szól, hanem az emelkedő részvényárakról az általános egészségünk hanyatlása árán. A ultrafeldolgozott, adalékanyagokkal telerakott élelmiszerek és a felesleges gyógyszerek eltűnéséhez - hogy kereslet híján ne legyen értelme árulni, vagy felírni őket -, meg kell értenünk hogy a helyes táplálkozás, mozgás és pihenés (minőségi alvás és stresszkezelés) hogyan teremt egészséges testet és lelket, és senkit(!) nem szabad anyagilag támogatni, aki abból keres pénzt, hogy ezzel nem vagyunk tisztában. Meg. Kell. Okosodni.

Ez a teljességgel beteg, az emberek tudatlanságára épülő rendszer csak akkor fog összeomlani, ha nem kap több energiát, és tudatosan kiszállunk a hazugságok táplálásából. Az életben mindennek a túléléséhez (megmaradásához) energia szükséges, vagyis csak az tud fennmaradni, ami energiát (figyelmet) kap. Amikor Morpheus a Mátrix I. részében azt mondta, hogy az emberből egy “elemet” akarnak csinálni, erre (is) gondolt. Emlékszel még erre a jelenetre? (Zárójelben jegyzem meg, hogy Hollywood mindig elmondja, hogy mit terveznek a jövőben, ugyanis a vágyott valóság képeit bele kell tenni a nézők tudatalattijába, hogy az idővel szárba szökkenhessen. Figyeld meg, hogy 1999 óta - amikor a Mátrix I. készült - mennyi minden abba az irányba ment, amit itt felvázoltak.)

A “földi mindenhatóság” elnyeréséhez az elitnek az energiánkra és a félelemkeltő, életellenes ostobaságokra és hazugságokra irányított figyelmünkre, továbbá az ezekkel való együttműködésünkre van szüksége ahhoz, hogy a céljukat elérjék. A megoldás azonban nem az, hogy kikapcsoljuk a híreket, hanem az, hogy az igazság megismerésére és a hazugságok leleplezésére törekszünk minél szélesebb körben, a felismeréseinket pedig szeretettel és türelemmel átadjuk az ismerőseinknek, barátainknak, családtagjainknak. Amikor a hazugságokra nem lesz többé kereslet, akkor a megtévesztés korszakának vége. Ezt a rendszert csak belülről lehet megdönteni, mert a tömegeknek nincsenek külső erőforrásai, hiszen a túlélés elviszi az összes energiát. A propaganda kinevetése, a hazugságok együttes leleplezése, és az együtt nem működés az életellenes rendelkezésekkel viszont semmibe nem kerül, csak bátorság kell hozzá, ami semmi más, mint megtenni azt, amitől félelem van bennünk (pl. azért, hogy mit szólnak majd mások, amikor a felvázolt témákról beszélni kezdesz.)

Minél többen leszünk, akik értik és látják, hogy mi folyik itt, és mire megy ki a játék, s akik tesznek(!) is azért, hogy a saját életükbe egészséget és tudatosságot hozzanak, továbbá azért, hogy a figyelmükkel, pénzükkel ne támogassák azt, ami rabszolgává tesz, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy ez a rendszer önmagától összeomlik. Bevallom, nem vagyok túl optimista, mert látom, hogy milyen könnyű a hiszékeny és szellemi lustaságban vergődő tömegeket egyik vagy másik oldal véresszájú harcosává, értelmetlen és haszontalan ügyek aktivistájává tenni sok pénzzel és félelemkeltő hazugságokkal, de sajnos nincs más út. Ha nem vállaljuk fel a kritikus gondolkodás és tudatos cselekvés felelősségét, akkor meg fogjuk tapasztalni az emberalatti világot.

A jelenlegi helyzet kapcsán az 1990-es évek végén a világhírű processzorgyártó cég, az Intel Corporation 3. ügyvezetőjeként nevet szerzett Andrew Grove (született Gróf András) közismert önéletrajzi könyve jut eszembe, mely bár az üzleti világ folyamatos változásaira készít fel az előremutató gondolkodásmódra való rávilágítással, a címe ebben a formálódó, és sokat emlegetett új világrendben is aktuális: Csak a paranoidok maradnak fenn.

Még van egy pici időnk NEMes emberré válni azáltal, hogy az abnormális tervekre tömegesen NEM-et mondunk (WHO globális pandémia szerződése a vakcina igazolványokkal, a központi bankok programozható digitális pénze a CBDC, készpénz kivezetés, stb.), de ehhez minél többünkre szükség van, úgyhogy nem dőlhetünk hátra egy pillanatra sem. Az óra ketyeg.

Kapcsolódó cikkem (2012-ből!):

Eljutottunk oda, hogy a tudományos konszenzus már bizonyosan nem (csak) a valódi tudományos igazságot képviseli, hanem egyre inkább a kutatásokat finanszírozók érdekeit tartja szem előtt. Persze lehet, hogy ez korábban is így volt, csak nem volt ennyire nyilvánvaló. Richard Nixon egyik elhíresült mondata jut eszembe erről a helyzetről: "Hölgyeim és Uraim! Várom a kérdéseiket a válaszaimra!" Az, hogy ma már valami tudományosan igazolt, vagy egy bizonyos felfedezést díjaznak, sajnos nem (feltétlenül) jelenti azt, hogy az igazsághoz közelebb kerültünk, viszont egyre inkább felmerül az, hogy gazdasági érdekek vannak a díjak mögött (is). (Oscar-díjat is sokszor olyan filmek kapnak, amelyekben a társadalom kulturális átalakításához szükséges információk magjait vetik el.)

Eszembe jutnak Dr. Linus Pauling (egyébként egyaránt kémiai és béke Nobel-díjas) biokémikus, vegyészmérnök intravénás C-vitaminnal, rákbetegeken végzett kísérletei és az erről szóló írások, melyekben csodás, "megmagyarázhatatlan" gyógyulásokról számolnak be (az IV C-vitamin filléres cucc a kemóhoz képest), vagy akár Dr. Vladimir Zelenko, amerikai háziorvos esete, aki olcsó, évtizedek óta használt gyógyszerekkel 3 nap alatt “rántotta ki” a betegeit a kovidnak nevezett tünetegyüttes kellemetlenségeiből 2020 áprilisától, és állította ezek alapján azt, hogy az ún. pandémia pár hét alatt legyőzhető lenne. Persze ezek a megtapasztalások nem igazán számítanak egy olyan világban, melyben csak akkor van a dolgoknak értéke, ha abból pénzt is lehet keresni. Főleg temérdek pénzt.

A tudomány előtti időkben kénytelenek voltunk mindent az empiríára alapozni, ma már ezt az "alapozást" a pénz látja el. Ha egy szer gyógyít, de nem lehet belőle millárdokat keresni (dollárban), akkor abból nem lesz megoldás. Senkit, ismétlem SENKIT nem érdekel a részvényesek közül, hogy mi JÓ az embereknek, az egyedüli szempont a megtérülés (és az emberek fölötti kontroll). Aki ezt nem látja még mindig, az a konteós, nem én. Az egészségügyi törvényeket lobbisták által pénzelt politikusok szavazzák meg, így a kisember a saját megokosodására van utalva, ha EGÉSZséges akar maradni. És azoknak az orvosoknak a szakértő támogatására, akik ezt ugyanígy átlátják.

Ha nem akarunk életünk végéig betegségbe ki-be masírozni, meg kell érteni, hogy hogy működik a test. Nincs. Más. Út. A félelem ellenszere a tudás és nem lehet EGÉSZséges ember az, aki FÉL.

Karikó Katalin Nobel-díja eklatáns példája ennek a torz folyamatnak. Van egy új technológia, ami nyilvánvalóan nem kiforrott (finoman fogalmazva) és még az is lehet, hogy jelenleg még káros, ennek alkalmazása következtében pedig az elmúlt években százezrek haltak meg vagy szereztek élethosszig tartó kellemetlen tüneteket. Ezt nem én mondom “szögegyszerű Józsi bácsi”, hanem olyan szakemberek, akik a frontvonalban dolgoznak, páciensekkel találkoznak, és látják a megnövekedett hirtelen halálozást (szívizomgyulladások és infarktusok következtében) a turbó rákok megjelenését tömegesen egy olyan korosztályban, ahol korábban elenyésző volt az ilyesmi. Egy volt vagyonkezelő a BlackRocktól könyvet írt erről (Edward Dowd: "Cause: Unknown" - magyarul: Oka: Ismeretlen - címmel), amelyben az amerikai hatóságok által közzétett adatokkal és statisztikával bizonyítja be, hogy az mRNS oltásokat követően növekedett meg a váratlan halálozás az USA-ban. Az emberek is egyre többen szkeptikusak, ami a közösségi médiában látható hozzászólásokból is érezhető. Egyre többen vannak, akik érintettek, és már látják, hogy itt milyen tudománytalanul egyoldalú "járványkezelés" történt. (Vannak, akik szerint az emberiség ellen elkövetett legsúlyosabb bűncselekmény ment végbe a kovid alatt a kényszerítésekkel.) S miközben ezeket írom, imádkozom azokért az emberekért, akik ezt nem látták előre.

Amikor Karikó megkapta a Nobel-díjat 2023. október 2-án, egyből az jutott eszembe, hogy ez semmi más, mint annak megerősítése a nyilvánosság előtt, hogy az eljárás helyes volt, az mRNS vakcina a legkomolyabb XXI. századi találmány. Ráadásul ezzel nem csak a múltat tudják igazolni (és ezzel megnyugtatni? azokat, akikben felmerült, hogy vajon ők melyik sarzsból kaptak - hiszen már tudjuk, hogy 3 féle volt: placebo, közepes és brutál - és lesz-e ennek következménye), hanem a jövőt is bebiztosítják, tekintve, hogy a legtöbb hagyományos oltást mRNS technológiával akarják lecserélni néhány éven belül. Nincs többé legyengített “kórokozó”, jönnek a géninjekciók, amik átalakítják a sejtjeid működését, hogy “védett” legyél, akármit is jelentsen ez. Nem állítom, hogy ebből egy nap nem lehet valódi tudományos áttörés azok számára, akik nem hajlandók a természet törvényei szerint élni az életüket, de szerintem ez akkor is tévút, mert mindig arról van szó, hogy háborút kell folytatunk a rák, a járványos(?) betegségek (és minden) ellen (is), miközben az lenne a valódi tudományos feladat, hogy megismerjük és hirdessük az élet működését, a természet és az ember egymásra utaltságát, és ebből hámozzunk ki végre valamit. (Ez persze már megtörtént, de ebből - mint említettem - nem lehet milliárdokat keresni.)

S hogy mennyire nem az igazság(!) szolgálatában áll a Nobel-díj sem, itt van egy videó, melyben kerek-perec elmondják, hogy Karikó Katalin azért kapott Nobel-díjat, mert ezzel akarják rávenni az oltáselleneseket(!), hogy A tudománynak - az ő tudományuknak! - higgyenek, ne a saját szemüknek és az empirikus tapasztalataiknak.

Az én véleményem az, hogy ez a rövid videó több tudományszkeptikus embert fog eredményezni a jövőben, mint ahány eddig van. Ez a kijelentés ugyanis azt jelenti, hogy már a Nobel-díjat odaítélő szakmai grémiumot is (részben, bizonyosan) MEGVETTÉK.

Látván azt, hogy mi történik modernnek nevezett világunkban, egyet kell értenem vele, és sajnálatos módon egyre inkább ki kell egészítenem az "emberi gonoszság" kifejezéssel is (a végtelen halmazt).

Az, amire 20 éve még józan paraszti gondolkodással azt mondta volna (szinte) az összes ember, hogy abnormális, arra ma már egyre többen mondják azt, hogy normális. És nem azért, mert őszintén így is gondolják, hanem azért, mert a média ezt sulykolja, és a többség egyszerűen nem mer szembemenni a fősodor véleményével, nehogy azt gondolják róluk, hogy rossz emberek. Pontosan ez történt akkor is, amikor a fősodor mellén csüngő tömegek nagymama gyilkosnak nevezték azt a gondolkodni merő embert, aki nem kért a vészhelyzeti engedélyezés alatt lévő oltásból.

Ezen a ponton jegyezném meg, hogy az elfogadás kiterjesztésének leple alatt a magát haladónak gondoló nyugaton a nemek közötti határok elmosásával egyetemben a kiskorúak (gyerekek) iránti szexuális vágy határait is elkezdték felszámolni apró lépésekben, és a közismert pedofil kifejezés helyett egyre többször jelenik meg a "kiskorúak iránt vonzalmat tápláló ember" (angolul: minor attracted person) terminológia. Ezt persze úgy próbálják megmagyarázni, hogy ez egy természetes folyamat, amiről az ember nem tehet (ha ezt érzi), mintha a kleptomániára azt mondanánk, hogy nem tehet róla, aki műveli. Ez kb. annyira abszurd, mint az, amit az alábbi képen látsz.

S ha már gyermekvédelem, ajánlom figyelmetekbe korábban USA kormánynak dolgozó Tim Ballard több évtizedes gyermekmentő akcióiról szóló, Jim Caviezel főszereplésével készült Sound of Freedom (A szabadság hangja) című, 2023. július 4-én több ezer amerikai moziban megjelenő filmet (ha fent lesz majd a neten és lesz hozzá magyar felirat, azt is megosztom), mely az évente százezer számra elrabolt és szervdonorként, szexuális célból FELHASZNÁLT gyermekek megmentéséről szól. (Érdekesség, hogy a film vezető producere a neves személyeiségfejlesztő guru, Anthony Robbins!) A készítőkkel készült interjúkból kiderül, hogy a gyermekkereskedelem már nagyobb üzlet, mint a kábítószer, és a nemzetközi politika is vastagon benne van. Íme az angol nyelvű trailer a filmhez:

Fel kell ismernünk, hogy mi az, ami ABNORMÁLIS, és bátornak kell lennünk, hogy mindig kimondjuk ezt, különben teljesen, és végérvényesen kifordul a világ a négy(?) sarkából.

Ha egy ilyen, számokhoz és statisztikákhoz értő ember elkezd adatokat elemezni, akkor annak eredményére érdemes (lenne) odafigyelni, nem pedig úgy tenni, mintha meg sem szólalt volna. Főleg akkor, amikor embermilliók élete múlhat rajta. A média azonban egyetlen szót sem “fecsérelt” az Ed Dowd által felfedezett összefüggésekre. A BlackRock korábbi befektetési guruja ugyanis 2021-ben azt kezdte el vizsgálni, hogy életerős, fiatal amerikaiak miért halnak meg minden ok nélkül egyik pillanatról a másikra, olyan riasztó mértékben, ami a dokumentált történelemben még soha nem történt meg korábban. Bár a fősodor a mai napig rendre figyelmen kívül hagyja ezeket az eseteket, helyi újságok mindig lehozzák őket, így egy idő után elegendő adat gyűlt össze egy releváns statisztika létrehozására.

Ezeket az adatokat, és az abból levont következtetéseket osztotta meg a “Cause Unknown”, The Epidemic of Sudden Deaths in 2021 and 2022 (“Oka ismeretlen”, a hirtelen halálesetek járványa 2021-ben és 2022-ben) c. könyvében Edward Dowd. Mivel mindannyian tudjuk, hogy a “számok nem hazudnak” (persze csak abban az esetben, ha nem kozmetikázzák őket), ezért főleg azoknak a kétkedőknek ajánlom figyelmébe ezt 2 óra alatt elolvasható, nagyon sok bizonyítékkal telerakott művet, akik a mai napig képtelenek elhinni azt, hogy az emberiség ellen elkövetett legsúlyosabb bűnténnyel állunk szemben. (A szerző hivatalos linkek tömkelegét helyezte el a könyvében, melyek QR kódokra kattintva elérhetők.)

Aki érintett a témában, abban az értelemben, hogy erre túl későn jött rá, annak szeretettel ajánlom a néhány hete megosztott, dr. Károvits János gyógyszerész, molekuláris biológussal készült interjút, melyben az esetleges mellékhatásokból kivezető útról is szó esik.

A könyv itt olvasható el (és tölthető le): Edward Dowd - “Cause Unknown”

“Csak egy nagyon erős fénynek van ekkora árnyéka.”

Sokat gondolkodtam azóta ezen. Figyelve az öntudatra és személyes felelősségre ébredés mértékét, úgy látom, hogy valóban, egyre több ember tesz fel JÓ kérdéseket. Növekszik a fény az emberek szellemében és szívében. Egyre többen vannak, akik érzik és látják, hogy itt tényleg bődületes tudománytalanság és hazugságpropaganda ment végbe, és az egyetlen felkínált megoldás járulékos veszteségei sokkal nagyobbak, mint azt előre gondolták. (Magyarországon szerencsére ez a szám alacsonyabbnak tűnik, de Nyugat-Európóban és Észak-Amerikában a megmagyarázhatatlan hirtelen halálozás az egekben van hivatalos adatok szerint is. Erről majd posztolok hamarosan, konkrétumokat. Persze a média hallgat.) Eljött az idő, hogy kimondjuk: a király meztelen!

A járvány kitörése után néhány hónappal jelent meg az amerikai dokumentumfilm készítő Mikki Willis műhelyéből a Plandemic (Tervezett járvány) c. 26 perces dokumentumfilm Dr. Judy Mikovits-csal, akik leleplezte a modern tudomány megvásárolt vezetőit, és eljárásait. Aztán rá 1 évre jött a film 2. része, az Indoctornation (szójáték: indoktrináció helyett lett in-doktor-náció utalva a tudomány emberei által létrehozott helyzetre, angolul itt megnézhető), pár hete pedig a 3., a “Great Awakening” (A nagy ébredés) című rész.

Ez utóbbit szeretném most a figyelmetekbe ajánlani (magyar felirattal). Ha megnézed, látni és érezni fogod, hogy itt szánt szándékkal folyik a tudatos megosztás, a társadalom több részre szakítása, és egymás ellen való hergelése, melynek egyértelmű célja a digitális kommunizmus létrehozása. A filmben a jelenleg 95 éves G. Edward Griffin, amerikai dokumentumfilmes és író 1960-es évekből származó anyagai is benne vannak, amelyek Karl Marx írásaira való konkrét hivatkozással bizonyítják, hogy pontosan ez folyik.

Ahhoz, hogy a “semmid nem lesz, de boldog leszel” c. Agenda 2030 ne valósulhasson meg, mindannyiunkra szükség van. Meg kell fognunk egymás kezét, és meg kell egymásnak mutatnunk az ilyen anyagokat, mert ezeken az apró lépéseken múlik a változás (a jó irányba).

2003. ősze volt, pár hónapja jöttem vissza 3 év után Amerikából. Az ebédlőasztalnál ültünk otthon, és a bátyám azt magyarázta nekem, hogy a világ egyáltalán nem olyan, mint amilyennek hiszem. Az az Amerika, amiben én hiszek, valójában nem létezik, illetve nem úgy létezik. A történelem nagy része hazugság, hiszen a “győztesek írják”, és a narratíva nem a tényleges eseményeket tükrözi, hanem azok olyan nézőpontját, ami engem egy bizonyos véleményre és viselkedésre akar rávenni. Bevallom nem nagyon tudtam ezekkel akkor mit kezdeni, és arra kértem a tesómat, hogy ezzel a sok, használhatatlannak tűnő információval hagyjon békén. Mondtam neki, hogy én inkább tudatlanul élvezni akarom az életet, különben is nemsokára indulok földkörüli útra, és annak minden percét ki akarom élvezni.

Még az indulásomat megelőzően az egyik barátom átküldött nekem emailben egy 10 oldalas word dokumentumot, amely a 2001. szeptember 11-i események hivatalostól eltérő nézőpontját mutatta be. Ez azért is érdekelt annyira, mert 2001. szeptember 11-én pont New Yorkban éltem és úgy éreztem, hogy személyesen is érintve vagyok. Eszerint a doksi szerint a WTC tornyait valójában az amerikai kormány tudtával rombolták le - mi több, robbantották fel -, több okból. Az egyik, hogy a WTC üzemeltetése masszívan veszteséges volt, már régóta nem jött ki a matek. A másik, hogy a gazdasági növekedéshez remek eszköz egy újabb háború, ami ürügy nélkül nem robbantható ki. (Erre az egyébként lebontásra szánt ikonikus épület elpusztítása pont alkalmas volt.) A harmadik, hogy a technológia fejlődésével el akarták kezdeni a megfigyelőállam kiépítését. Ennek eszköze lett a “terrortámadás” után “septiben összedobott”- egyébként igen terjedelmes - ún. PATRIOT ACT, amit 2001. novemberében fogadtak el, s amely megtévesztő neve ellenére egyáltalán nem a hazafiasságról szól, ugyanis egy betűszó: Providing Appropriate Tools Required to Intercept and Obstruct Terrorism. Magyarul: Megfelelő eszközök biztosítása a terrorizmus felderítése és megakadályozása céljából. Azaz MEGFIGYELÉS. S ahogy azt tervezték, az ikertornyok összedőlése után el is indult a terror elleni háború, lecserélték a bevándorlási rendszert, és az INS-től (Immigration and Naturalization Services) átvette az egészet a DHS (Department of Homeland Security). Belépés csak 10 ujjlenyomattal. “Aki nem velünk, van, az terrorista!” - mondta George W. Bush, akkori elnök. Az ún. “War on Terror” egy pont olyan vég nélkül felhasználható ürügy volt a népesség viselkedéskontrolljára, mint amilyen egy világjárvány, aminek felbukkanásától állandóan rettegni kell. #Mindmeghalunk a gonosz terroristák (khm… vírusok) miatt.

Ezen kívül még sok egyéb apró részlet is volt ebben a doksiban, pl. a Bush családról és az olaj bizniszről, de ez most nem fontos. A lényeg, hogy egy olyan narratívát ismertem meg, ami logikusnak tűnő indítékok tömkelegét tartalmazta. Az is eszembe jutott, hogy 2001. szeptember 10-én még senki nem kívánta idegen nemzetek lakóinak halálát, szeptember 11-én este az amerikai lakosság egy jó része már az atomot is ledobta volta a közel-kelet arabok lakta részére. Erről személyes tapasztalatom is volt, hiszen végigéltem New Yorkban ezeket a napokat, és sok emberrel beszélgettem. Egyetlen meghatározó esemény, és jószándékú emberek akár tömeggyilkossá is válnának. Ha őszintén belegondolunk ebbe, ez döbbenetes. Megfelelő narratívával bármire rávehető a tömeg. Kijelenthetjük, hogy Gustave Le Bon nem feleslegesen írta meg a Tömegek lélektana c. könyvet.

Az utam során az említett 9-11-et érintő dokumentumról egy néhány napon át velem utazó, egyébként New Yorkban élő német lánynak, és egy izraeli srácnak meséltem még - az út elején - Brazíliában. Hatás? Kinevettek, sőt konkrétan nekem támadtak, hogy “Nehogymá’ egy ilyen koholmányt elhiggyek! Nincs kétség, hogy a gonosz Osama bin Laden követte el az akciókat.” Ez az egyetlen szembesülés a kritikus, kíváncsi szemlélet hiányával számomra elég volt ahhoz, hogy ne vegyem elő többet a témát hosszú időre. Maradt az utazás élvezete, ami egyébként elég jól sikerült. De a “bogárka” elindult…

Lehet, hogy amit a világról gondolok, az nem is igaz?

Miután 13 hónap világutazást követően hazatértem, elkezdtem elolvasni azokat az írásokat, amelyekről a bátyám beszélt 1,5 évvel korábban. Nyilvánvaló, hogy az ilyenekhez szükséges némi nyitottság, és hogy az ember ezekhez úgy álljon hozzá, hogy “bármi lehetséges”. A tudásunk, ismereteink túlnyomó része ugyanis nem személyes tapasztalat, hanem mások ismereteiből / munkáiból származik. Ez sokszor még a tudomány vagy történelem kutatás esetén is így van, valójában nagyon kevés történész megy el a levéltárakba korabeli dokumentumokat kutatni a könyveihez. (Gondoljunk csak arra, hogy pl. az orvosok is szaklapokból tájékozódnak, és úgy ajánlanak gyógyszereket, hogy azok valódi klinikai kutatásaiban nem vesznek részt. Ez persze érthető, de ez azt is jelenti, hogy el kell higgyék, hogy a szaklap a tudományos igazságot írja le, miközben minden szaklapnak finanszírozói is vannak, akik számára nyilván nem mindegy, hogy mi jelenik meg a szaklapban. Ezzel csak arra akarok utalni, hogy nem feltétlenül a tudományosság, hanem sokkal inkább az elfogultság a mérvadó, ami a legtöbbször gazdasági természetű. Lásd: több évtizede használt, olcsó gyógyszerek a kovid ellen vs. sok pénzt hozó új vakcinák.)

Ami az alternatív történelemszemlélettel íródott könyveket (progresszív címkével: konteó) illeti, bevallom kezdetben hajlamos voltam ezeket azonnal igaznak vélni, ami persze ugyanolyan tévedés, mint a fősodor narratíváját elhinni. Ugyanakkor nem tudtam nem észrevenni, hogy sokszor olyan emberek nyilatkoznak történelmi és tudományos hazugságokról, akik korábban ünnepelt szakértők voltak, és évtizedekig a fősodor tudományának képviselőiként dolgoztak. Gondoljunk csak Dr. Robert Malone kutatóorvosra, aki 9 mRNS vakcina szabadalommal rendelkezik, 2x oltották be Modernával (amelynek súlyos mellékhatásai lettek az ő esetében, amit Ivermectinnel hozott helyre), most meg vehemensen a technológia ellen emel szót és azt állítja, hogy mindenki meneküljön a génterápiás oltástól. Vagy Dr. Miskolczi Ferenc fizikusra, az MTA tudományok doktorára, aki a NASA-nál az üvegházhatás témáját kutatta, és bebizonyította, hogy nem a CO2 okozza a klímaváltozást, s ezért fel kellett mondania. (A történészek között is vannak, akiket egy adott pontig ünnepeltek, aztán revizionista konteósnak állították be őket.) Azon gondolkodom mindig - és a mai napig ez befolyásolja az értékítéletemet -, hogy ezek az emberek vajon miért dobják el maguktól a hírnevet és a megélhetést? Erre általában az a válasz, hogy “mert az olyan hiszékeny emberek (khm… idióták) miatt, mint Te, a konteók terjesztéséből is jól meg lehet élni.” (Ami azt illeti, 17 év alatt kb. 15 ilyen szemléletű könyvet vásároltam meg - azok egy részét antikváriumból -, mivel rengeteg minden elérhető a neten, vagyis kétlem, hogy ez alapos indok lenne a korábban jól megfizetett szakértőknek a “pályaváltásra”. Biztos lehet belőle pénzt keresni, de hogy ezért megérje a szakma lenézését is elviselni, azt egyszerűen nem hiszem el.)

Az persze bizonyos, hogy rengeteg tényleges összeesküvés-elmélet is kering, mert az események irányítóinak a legfontosabb a zavarkeltés. Az ember legfontosabb szükséglete a bizonyosság, a világképében való hit. Ha nem tudjuk, hogy mi lehet az igazság, az mentálisan is megvisel, mert a bizonytalanság krónikus félelemmel társul, aminek hatására a hormonháztartás felborulhat, és egy csomó krónikus betegség alakul(hat) ki. Vagyis sok ember azért is harcol az összeesküvés-elméletek ellen ösztönösen, mert nem akar mentálisan tönkremenni abban, hogy (esetleg) át van verve.

Felmerülhet benned a kérdés - ha idáig eljutottál az olvasásban -, hogy vajon miért írok ilyenekről?

Elmondom. Azért, mert 17 évnyi érdeklődő informálódás után (melynek lényege, hogy “vajon mi lehet az igazság az események mögött?") úgy érzem, hogy egy újabb jelentős fordulóponthoz ért az emberiség. Egy olyan történelmi időablakban vagyunk, amikor még az előttünk álló őrületre, amit a “világ urai” GREAT RESET-nek neveztek el (“Nem lesz semmid és boldog leszel”), lehet NEMet mondani. Ha továbbra is belesétálunk a hazugságokba, és bekajáljuk az előre tervezett világjárványok és éhínségek következtében bevezetett intézkedéseket, akkor el fogunk veszni. Ha tömegesen sorban állunk az újabb és újabb oltásokért, és ismétlőkért - és az ezekkel együtt járó “védettségi kártyákért / zöld igazolványokért” -, elfogadjuk a “biztonság érdekében” kialakított ellenőrző rendszereket (hogy tudjunk utazni pl.), a készpénz kivezetését és a programozható, központi banki digitális pénzek (CBDC) bevezetését, mint egyedüli fizetőeszköz, akkor el fogjuk veszíteni a szabadságunkat teljesen és digitális rabszolgákká válunk. (A programozható CBDC pénz azt jelenti, hogy a központi bankok határozhatják meg, hogy mire költheted a pénzed és hol.) Nem szeretnék elérni oda, hogy sokan azt mondják nekem: “B@zdmeg Ivi, igazad lett.” (Ha elolvasod a Világgazdasági Fórum alapítójának, Klaus Schwab-nak a könyvét, a “Covid-19 and the Great Reset” címűt, rájössz Te is, hogy a digitális rabszolgaság keretrendszerét már felküldték a mátrixba.)

Azért szánok egy ilyen írásra időt, mert van két kicsi gyerekem, és szeretném, ha ők is viszonylag szabadon élhetnének még a jövőben. Nem szeretnék eljutni abba a helyzetbe, amikor a kiépített, világméretű megfigyelő állam létrejötte után - már felnőttként - megkérdezik tőlem: “Apa, te miért nem nyitottad ki a szádat?” Szóval kinyitom, amíg tehetem, és annak ellenére is leírtam ezeket a gondolataimat, hogy tudom, sokan talán megmosolyognak értük és hülyének néznek. Őket arra bátorítom, hogy merjenek kutatni és kíváncsian, érdeklődően megvizsgálni azt a narratívát is, ami még jelenleg félelmetesnek tűnik. A digitális világ olyan, mint a kés. Lehet vele jót és rosszat is tenni. Azt szeretném, hogy legyünk elegen, akik nemet mondanak a ROSSZra.

A világot mi, emberek alakítjuk, formáljuk. A tér nem üres (“Minden rezgés” - Nikola Tesla), hanem egy folyamatosan áramló energiamező, amelyben minden gondolatnak és érzelemnek hatása van az egészre. Bár a valóságot egyéni szinten érzékeljük (és mindenki a saját szintjén nyomorog), valójában a gondolatainkat, érzelmeinket millió tényező befolyásolja (genetika, epigenetika, stb.), közte az is, hogy mi a kollektív hitrendszer. Ha a félelem dominál, akkor abból lesz több mindenkiben, ha a szeretet és a szelíd ellenállás kerekedik felül, akkor pedig az hatja át a tömegeket.

Ha sokan fogjuk azt gondolni (és érezni!!!), hogy a digitális rabszolgaságból nem kérünk, akkor az Univerzum gondoskodni fog arról, hogy az ne jöhessen létre.

Alea iacta est.

A korábbi kételkedők között sokan vannak olyanok, akik az elmúlt 2 évben jöttek rá, hogy a “konteós Józsi bácsi mégsem olyan hülye”, ez a felismerés ugyanakkor egyfajta tehetetlenség érzéssel is együtt jár. Én amikor szembesültem azzal, hogy nem a valódi történelmet tanították az iskolában, szó szerint úgy éreztem, hogy agyon nyom a mérhetetlen hazugságok súlya. Csak kapkodtam a fejem és azt gondoltam, hogy minden értelmét veszítette. Mi, akik a folyamatokat csak követjük, teljesen tehetetlenek vagyunk.

Ez azonban nem így van!

Továbbra is úgy gondolom - talán naívan -, hogy az eseményeket bár nem mi, kisemberek irányítjuk, a változásokhoz az együttműködésünk szükséges. EZ KULCS. Ha szkepticizmus nélkül elhisszük az irányított narratívát, akkor nagy valószínűséggel azt fogjuk lépni, amit az ideológia kitervelői szeretnének. Ha megkérdőjelezzük a folyamatosan ismételt propagandát, akkor abban a pillanatban már nem irányított nyáj vagyunk, hanem egy meggyőzendő tömeg, aki valódi válaszokat akar. A tapasztalatom az, hogy a manipuláció felismerése terén nincs visszafejlődés, vagyis ha már egyszer megértetted a tömegkommunikáció propagandisztikus elemeit, többé nem tudod nem megérteni azt. Egyszerűen érzed, hogy téged most rá akarnak venni valamire, amire önmagadtól nem vetemednél. (És ilyenkor az ember zsigeri szinten érzi, hogy valami nem stimmel. Ahogy az angol mondja: You can feel it in your gut.) Persze, hogy mi az igazság, az egy folyamatosan kutatandó dolog lesz (és lehet, hogy nem jövünk rá), de legalább már nem kajálod be szó nélkül azt, amit sokszor elmondanak. Ez nagyon fontos pont.

Amikor az ún. világjárvány kitört, írtam egy gondolatsort [GONDOLATAIM A VILÁG LEÁLLÁSÁRÓL A KORONAVÍRUS KAPCSÁN] címmel. Ennek az írásnak az volt az utolsó mondata, hogy “Mindez persze akkor igaz, ha a koronavírus nem biológiai fegyver, mert az más tészta.” Azóta már tudjuk, hogy a SARS CoV2 laborszökevény, és aki hajlandó a nem hivatalos híradásokból is tájékozódni, azt is tudhatja, hogy sok ilyen kutatás folyik világszerte. (Hogyan lehet egy ún. vírus megbetegítő képességét felerősíteni, stb. A biológiai hadviselés létezik!) Változott valami? IGEN! Ha megnézitek itt a FB-on a Pfizer mellékhatások csoportot, a korábban oltást felvevő emberek 95%-a már nem venne fel újabb vakcinát. (Ennek egyrészt a hazugságok kiderülése, másrészt a kellemetlen mellékhatások is az oka.)

Visszatérve a fő kérdésre, hogy “Mit lehet tenni?”, erre szerintem az a válasz, hogy “növelni kell a kritikusan gondolkodó emberek számát”. Minél többen vagyunk, akik nem “kajálják be” a propagandát, annál nehezebb rávenni a népet valamire, amit nem akar. Szerencsére vannak olyan elismert szakemberek, akik a karrierjük kockáztatása révén is elmondják a szakmai véleményüket (pl. Dr. Sucharit Bhakdi, Dr. Robert Malone, Dr. Pierre Kory, Dr. Miskolczi Ferenc klímakutató), ami bizonyítja, hogy még léteznek olyanok, akik szerint nem a tudományos konszenzus határozza meg az igazságot, és mindent meg szabad kérdőjelezni.

Dr. Hossó Andrea egy 20 évig a világ pénzügyi központjának számító City of London-ban dolgozó magyar közgazdász hölgy, aki kb. 7-8 éve az akkor még létező ECHO TV-ben szerepelt vendégként a később meghurcolt Szaniszló Ferenc VILÁGPANORÁMA c. műsorában. (Ennek linkjét betettem az első hozzászólásba.) A pár hete készült alábbi beszélgetés a KARC.FM-en pl. egy remek kiinduló pont lehet azoknak, akik már érzik, hogy itt valami nem stimmel, és ezáltal megnyílnak az alternatív nézőpontok megismerése felé. Andrea szerintem remekül összefoglalja, hogy mi folyik itt, így nem csak meghallgatni, hanem megosztani is érdemes minél több emberrel. Kritikus gondolkodásra fel! 🙂

Robert F. Kennedy Jr. amerikai ügyvéd, az 1963 novemberében meggyilkolt JFK unokaöccse. Évtizedek óta környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó ügyvéd, aki praxisa során arra a következtetésre jutott, hogy a modern tudomány egyáltalán nem elfogulatlan, ma már sajnos gazdasági érdekek diktálják a kialakított keretrendszert, nem pedig a tiszta, folyamatos kérdések, és önrevízió során fejlődő (valódi) tudomány. A koronavírus világjárvány intézkedéseire és tudományos ellentmondásaira a kezdetek óta hívja fel az emberek figyelmét, s így 1,5 év elteltével már az a véleménye, hogy a demokrácia teljes felszámolása zajlik apró lépésekben.

Az alábbi 45 perces beszélgetésben ennek folyamatát meséli el, többek között az amerikai alkotmányban foglaltak hatályon kívül helyezésének bemutatásával. Döbbenetes, kijózanító és egyben felháborító, ami készülődik, és szinte felfoghatatlan, hogy a világméretű társadalmi felháborodás, és soha nem látott tüntetéssorozatok ellenére szinte egy pillanatra sem fújnak visszavonulót a pénz urai. (Nyilván azért, mert számukra is ketyeg az óra, és nem tehetik.) Nagyon fontos, hogy ezeket az információkat minél több ember megismerje, mert csak akkor vagyunk képesek ésszerű állásfoglalásra, ha egységesen tisztában vagyunk azzal, ami történik.

(A korábban megosztott Ernst Wolff interjúk pedig azért nagyon lényegesek, mert abból is tudhatjuk már, hogy itt kormányok fölött álló gazdasági hatalom irányítja az eseményeket, ezért is játszik mindenki ugyanabból a kottából.)

Köszönet redR's-nek a fordításért és feliratozásért.

Kérlek, nézd meg és küldd el leginkább azoknak az ismerőseidnek, akikkel nem vagy egy platformon. Az ilyen típusú információk megismerése reményeim szerint a közös nevező irányába képes terelni az eseményeket.

Az ún. koronavírus világjárvány régóta nem tapasztalt mértékben hozza ki az emberekből a világképek különbözőségét. A társadalom egyik fele sorban áll a megoldásért(?) és abban reménykedik, hogy ettől majd minden visszatér a régi kerékvágásba, a másik fele pedig vehemensen ellenáll és összeesküvést kiált. A kormányok világszerte kényszerítő eszközöket alkalmaznak a renitens ellenállók “jobb belátásra bírása” érdekében, s van, aki a megélhetésének elveszítésétől félve végül be is adja a derekát. A felkínált megoldás elfogadása továbbra sem kötelező, ugyanakkor annak visszautasítása nehezebbé teszi a fősodortól eltérő véleményen lévők mindennapi életét. A feszültség egyre nő.

Mi vezetetett idáig?

Meglátásom szerint a válasz a történelem eseményeinek logikus vizsgálatában és kritikus szemmel történő elemzésében, illetve annak hiányában keresendő. Gyerekkoromban az aktuális korszellemnek megfelelően a történelmet úgy tanultam és tanulmányoztam, mint a szentírást. Ami a töri könyvekben le volt írva, azt elhittem A-tól Z-ig, amit meg kellett tanulni, azt bemagoltam, mert arra neveltek, hogy az érvényesüléshez 5-öst kell szereznem a fontosabb tantárgyakból, mint a magyar, történelem, matematika, fizika, biológia, nyelvek, stb. A történelemben csak az lehetett igaz, amit a tankönyvek és a történelem tanáraim tanítottak. Mivel nem készültem bölcsésznek – és alapvetően egy elég egyszerű gondolkodású, kevéssé kritikus “Józsi bácsi” voltam még akkor – ezért nem is gondoltam bele mélyebben, hogy a történelem eseményei mögött milyen szándékok húzódnak meg. Akkor valamiért nem tűnt fel (magolás közben), hogy a hatalomért folytatott harc milyen mértékben használta ki a hétköznapi embert, s hogy a háborúk és forradalmak mögött micsoda pénzügyi erők dolgoztak.

Emlékszem rá, hogy 2008. körül a budapesti Lukács-fürdőben lévő szaunában arról beszélgettem az egyik ismerősömmel, hogy vajon a FEDeral Reserve Bank (Szövetségi Tartalék Bank, az “Amerikai jegybank szerepét betöltő bank”) 1913. decemberi megalakulása és az 1914. nyarán kitört I. világháború között van-e összefüggés. A beszélgetésünket hallva egy idősebb úr, aki a végén bevallotta, hogy az ELTE-n történelmet oktat kikérte magának az általam feltételezett sületlenséget, és közölte, hogy az ilyen radikális idiótákat, mint én, börtönbe kéne zárni. Szó szerint ezt mondta.

De miért gondolta ezt a tanár úr? S vajon tényleg igaza volt?

A szaunában történt beszélgetés során elmeséltem az ismerősömnek, hogy olvastam egy elméletet, mely szerint a pénzügyi és gazdasági hatalmak régóta akartak már világháborút kirobbantani az éppen aktuális világrend radikális átalakítása érdekében, de ehhez pénz kellett, márpedig korlátlan likviditást lehetővé tevő központi bankok nélkül ez nem ment. “Mit ad Isten”, megalakult a(z azóta is privát kézben lévő) FED és hopsz, kitört a háború. A 2 világháború összesen 30 éve alatt a világrend átalakult (gondoljunk csak egykori nagy hazánk feldarabolására, vagy európai és amerikai erőviszonyok megváltozására), elfinanszírozgatták a bankárok mindkét oldalt, eladtak egy rakás fegyvert, és létrehoztak számtalan narratívát, aminek hatására a világot már nyilvánvaló háborúk nélkül is formálni lehet. A szétbombázott Európával szemben Amerika és annak gazdasága szinte sértetlen maradt, így szépen meg is ágyaztak az USA dollár tartalékvaluta szerepének, amit végül az 1944-es Bretton Woods-i egyezményben rögzítettek. Ráadásul a háború elől az új világba menekült egy csomó tudós ember az öreg kontinensről, így a FED megalakulásán túl ennek is köszönhető az, hogy az USA világhatalommá vált.

A világháború kitörésének alternatív megközelítésében aztán arról is olvastam egy összeesküvés-elméletet, hogy a FED létrehozását ellenző bankárok mind a Titanic fedélzetén utaztak annak első és egyetlen tengerjáró útján 1912 áprilisában, s azért kellett elsüllyednie az “elsüllyeszthetetlen hajónak”, mert ezeket a pénzembereket el kellett távolítani az akadálypályáról. A FED nélkül nincs “korlátlan” pénznyomda, így se háború, se világrend átalakítás. Ráadásul egy olyan elméletbe is belefutottam, hogy nem is a Titanic süllyedt el, hanem egy Olympia nevű hajó, ennek pedig biztosítással kapcsolatos oka volt. (Akit érdekel ez a sztori, itt van róla a film: The ship that never sank. Érdekességként fogd fel, nem tudjuk mi az igazság.) Én (sajnos vagy nem sajnos) vagyok olyan nyitott (konteós idióta), hogy érdeklődve hallgattam, olvastam ezeket az elméleteket, és egyre inkább az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy az általam megismert történelem nem lehet igaz. Igen, közhely, hogy “a történelmet a győztesek írják”, de valahogy soha nem értettem, hogy ez miről szól. Ezeket a pénzügyi-gazdasági indítékokat megismerve azonban egyre több esemény nyert értelmet számomra. A háborúk nem csak az erőforrások megszerzésének, hanem a természetesen is formálódó, állandóan változó világrend gyorsabb átalakításának eszközei. Arról nem is beszélve, hogy bár a Földön az élet mindig is a túlélésről szólt, az erőszakos és értelmetlen háborúk általában olyan félelemmel teli lelkiállapotot eredményeznek az emberekben, hogy egy idő után bármit megtesznek a békéért, csak “legyen már vége”. Ezért is logikus számomra a sok “konteós” elemző történelemszemlélete, melyben a hegeli dialektikának nevezett “probléma-reakció-megoldás” hármasát emlegetik, mint örökzöld társadalomformáló eszközt.

A hegeli dialektika lényege röviden, hogy a kívánt (általában radikális) változáshoz – amit szimplán “csak úgy” nem lehetne lenyomni a szabadságát féltő nép torkán – először káoszt kell teremteni a fejekben (“Úristen, mi történik itt?”), az összezavart tudatlan tömegeknek erre a káoszra egy előre megtervezett narratívát kell biztosítani (“Ezt meg ezt kell tenni a káosz felszámolása érdekében”), majd be kell hozni a konkrét megoldást és annak folyamatos ismétlésével el kell adni, mint egyetlen kivezető utat. Ez a 3. lépés maga az az intézkedés, amit káosz nélkül esélytelen lett volna a néppel elfogadtatni. Ennek a módszernek az alkalmazása sajnos el nem múló népszerűségnek örvend a hatalom köreiben, így ha nyitva tartjuk a szemünket, folyamatosan újabb és újabb “káoszból kivezető megoldással” találkozhatunk a napi hírekben.

A kérdésre válaszolva, hogy vajon a tanár Úrnak igaza volt-e, szerintem nem volt. A legnagyobb tisztelettel azt merem gondolni, hogy a – főleg modern kori – háborúk mindig a radikális társadalomformálás eszközei voltak, s a XIX. századtól kezdődően dőreség lenne elválasztani a gazdasági és pénzügyi érdekeket a világtörténelem alakulásától. (Lehet, hogy korábban is így volt, ezt nem tanulmányoztam behatóan.)

Mi tehát a szembenállás és a növekvő polaritás oka?

Az a tapasztalatom, hogy azok az emberek, akik – hozzám hasonlóan – hajlandóak részleteiben megvizsgálni egy-egy történelmi esemény indítékait és fel merik tételezni annak sötét szándékait, felismerni vélik a sokszor teljesen logikátlan hivatalos magyarázatait, és az igazságtalanságtól (és még nemzetközi jogi szabálytalanságoktól is) hemzsegő következményeit, azokban el van/lesz ültetve egy mag. (Gondoljunk csak 9-11 hivatalos történetére, az ennek köszönhető “terror elleni háborúra” és a soha meg nem talált “tömegpusztító fegyverekre.”) Egy olyan világnézetnek az apró csírájáról beszélek, melynek következtében a hivatalos hírforrásokból származó információkra már alapból szkepticizmussal tekint az ember. Ez nem azt jelenti, hogy ab ovo nem hiszem el, ami elhangzik, hanem mindig némi fenntartással fogadom és felteszem a kérdést: “Ezt vajon milyen céllal mondják? Mire akarnak rávenni?” A szkepticizmusom pedig folyamatosan erősödik, minél többször és erőltetetten hangzik el egy adott információ, ha pedig egyértelműen propagandisztikus szintre jut a narratíva, akkor nálam ez kicsapja a biztosítékot. Amikor a világban milliónyi említésre méltó, csodálatos dolog (is) történik, de a hírek mégis mindig ugyanarról a krízisről, problémáról vagy veszélyhelyzetről szólnak, akkor egy gondolkodó embernek kötelessége “elővennie az agyát” és feltenni a kérdést: “Mi folyik itt?”

A történet persze nem ilyen egyszerű. A jelenlegi helyzetben teljesen érthető, hogy az értelmiség nagy része jóhiszeműen áll az ún. pandémiára felkínált megoldáshoz. Az ugyanis teljességgel lehetetlen(nek tűnik), hogy az összes orvost, vagy tudóst megvették, aki a járvány széleskörű megoldásán dolgozik, és az oltást tartja a kivezető útnak. (Végső soron sok korábbi járvány eltűnését is az oltások eredményének tartja a tudomány.) Az is teljesen normális, hogy vannak kritikusok egy ilyen szituációban, ugyanakkor az tűnik logikusabbnak, hogy a tudományos konszenzus biztosan közelebb áll az igazsághoz, mint a másként gondolkodó szűk réteg, aki szerint egy politikai járvány folyik, nem pedig egészségügyi. Ezen a ponton válik a szembenállás részben világnézetivé és nem pusztán tudományossá.  Elmondom mire gondolok.

A modern tudomány az embert egy biokémiai túlélőgépezetnek tartja. A bennünk lévő, életünket szabályozó folyamatokat alapvetően függetlennek tartja a lélek és a szellem működésétől, bár a Pavlovi reflexről mindannyian tudunk, és azt is tapasztaljuk, hogy erotikus gondolatok hatására a férfiaknál a hímvessző merevedése, a nőknél a hüvely nedvessé válása a következmény. Ezeket a tényeket – hogy ti. a gondolat hat a testre – azonban a gyógyítás természetét illetően valamiért elhanyagolják, nem fontosak. Mint ahogy az sem, hogy az állandó félelemkeltés kibillenti az embert a természetes működéséből, mert az autonóm (vegetatív) idegrendszer szimpatikus (készenléti, harcra kész) állapotát “túlpörgeti”, s így olyan hormonok kiválasztása kerül túlsúlyba, melynek következményeként rosszul lélegzünk, alszunk, stb, és mindenféle krónikus és ún. auto-immun betegségeket “fejlesztünk ki önmagunkban”. Ha ilyen előfordul (márpedig tömegesen előfordul, a népesség 10% álmatlansággal, 30%-a alvászavarral küzd), akkor jönnek a jól bevált gyógyszerek. Az életmód jelentőségét az akadémikus tudomány sajnos marginálisan veszi csak figyelembe,  ami persze érthető, ha “felvesszük a közgazdász sapkát” és belegondolunk, hogy a légzés vagy a jó alvás ingyen van, és gazdasági szempontból nincs jelentőségük.

Ez persze nem volt mindig így, és itt jön be a történelem tanulmányozása ismét. Az történt ugyanis, hogy bár mindig is voltak tudományos viták az egészség mibenlétét illetően, alapvetően az emberek szabad kezet kaptak a testük gyógyítása felett. Az oszteopátia, homeopátia, kiropraktika, különféle természetgyógyászati modalitások megfértek egymás mellett a XIX. század végéig, nem létezett még mindenkit könnyen elérő média, hogy hiteltelenítse az egyiket a másikkal szemben. A XX. század elején azonban pénzügyi körök rájöttek (vigyázat, konteó ? ) , hogy a társadalom irányításának és formálásának remek eszköze lenne az orvostudomány átalakítása a tudományos materializmus irányelvei szerint. Ráadásul sokkal jövedelmezőbb is, mint pl. a szabadalmaztathatatlan gyógynövények, a különféle lelki gyakorlatok, vagy pl. a test vázrendszerének helyreállítása általi gyógyulás támogatása. (Erről szól pl. az Undoctored c. dokumentumfilm, mely a kiropraktika elleni “tudományos” – valójában koncepciós – harcot mutatja be.)

A cél – vagyis a tudományos szemlélet átalakításának – eléréséhez megbíztak egy Abraham Flexner nevű embert, hogy térképezze fel az amerikai orvosi egyetemeken a különféle módszereket, melyekkel gyógyítják a népet, és készüljön egy tudományos irányelv a legeredményesebbnek tartott  elterjesztésére, a többit pedig iktassák ki. Ez lett az 1910-ben megjelent Flexner-jelentés, melynek következtében az orvostudomány teljesen a medikalizáció irányába indult el. Itt egy rövid videó erről:

Ennek a folyamatnak tökéletesen megágyazott továbbá a Louis Pasteur és Antoine Béchamp közötti tudományos szembenállás. Ez a két francia tudós ugyanis a XIX. század második felében heveny vitába keveredett a betegségek természetét illetően. A XVIII. században élt németalföldi Anton van Leeuwenhoek-nek köszönhetően – aki a mikrobiológia atyja és az első mikroszkóp felfedezőjének tekinthető -, eddigre már a tudományos közeg tisztában volt azzal, hogy az életünket milliárdnyi, szabad szemmel nem látható élőlénnyel együtt éljük. (Baktériumok, vírusok, gombák.) Pasteur a betegségek vizsgálatakor arra a következtetésre jutott, hogy az elváltozások okozói ezek a kis mikrobák – hiszen egy-egy betegség esetén bizonyos mikrobákból a megszokott mennyiség sokezerszerese volt jelen az emberi szervezetben -, vele szemben Béchamp viszont azt állította, hogy ez a nagy mennyiségű mikrorganizmus ugyan jelen van a betegségek közben, de ők annak nem az okozói, hanem a következményei. Magyarul nem a mikrobák betegítenek meg, hanem ők csak akkor jelennek meg nagy számban, amikor betegség van. A betegség kialakulása pedig a táptalajtól függ, vagyis annak az embernek az általános (egyensúlyi) állapotától, akibe a mikrobák bejutnak. (A táptalaj a legtöbb esetben életmód, gondolkodásmód és persze sok-sok öröklött program következménye is.) Ezt ismerte fel egyébként a Germán Gyógytudomány, és annak tudományos táblázatát összeállító német orvos, Dr. Ryke Geerd Hamer is, hogy ti. a rák bizonyos biológiai – túlélést veszélyeztető – konfliktusok értelmes következménye és nem a test önmaga ellen fordulásának eredménye. (A mikrobákat és ún. daganatsejteket pedig az egyensúlyi helyzetbe – i.e. EGÉSZség – való helyreállítási fázis szorgos kis munkásainak tartja. A daganatsejtek elburjánzását és halált okozó következményét pedig a biológiai konfliktusra adott válaszreakció fel nem oldásában vélte felfedezni.) Fontos itt megjegyeznem, hogy aki a betegség-egészség állapot eme megközelítését nem képes nyitottan, kíváncsian és érdeklődően megvizsgálni, annak számára ez örökre konteó és áltudomány marad. Hogy egy analógiát mondjak, egy idegen nyelv szépségét és kifejezéseinek gazdagságát annak tanulmányozása és megtanulása által érthetjük csak meg. Már csak azért is tartanám fontosnak ezt minden, az akadémikus (főként materialista) orvostudomány követőinek, mert Hamer doktor felfedezése valójában természettudományos bizonyíték(!) a spontán remissziókra és “megmagyarázhatatlan csodás gyógyulásokra”.

Visszatérve Pasteur és Béchamp vitájára, bár az emberek mindig is tapasztalták, hogy a legnagyobb járványok közepette is tömegesen voltak olyanok, akik nem betegedtek meg – pedig az kizártnak tekinthető, hogy ők elkerülték volna a betegséget okozó(?) mikrobák / az ún. kórokozók belélegzését -, a tudomány mégis Pasteur elméletét tartotta hihetőbbnek (vagy inkább jövedelmezőbbnek). Ez ráadásul tökéletesen illett abba a – szellemi szempontból általam igaznak vélt – képbe is, amit a vallások használtak kezdetek óta, hogy ti. a világban folyamatosan a jó és a rossz küzdelme tapasztalható. Így aztán a betegségek esetén nagy számban előforduló mikroorganizmusokat “kórokozóknak” kezdték hívni, és megindulhatott a már jól bevált “háború a kórokozók legyőzésére”. (A mai napig ez folyik, milliárdokat összekalapozó alapítványok ezrei léteznek világszerte az életellenes életmódnak köszönhető krónikus betegségek, köztük a zászlóvivő, a rák legyőzésére. A rák mégis kitart. “Kell még pénz, már csak egy kicsi hiányzik…”) Mindez annak ellenére alakult így, hogy egyébként Louis Pasteur a halálos ágyán felismerte Béchamp igazságát, és ő is bevallotta, hogy “a kórokozó semmi, a táptalaj minden”. Ez a táptalaj pedig nem más – ahogy azt már fent is említettem -, mint a gondolati, érzelmi és testi/biológiai állapotunk által létrehozott egyensúlyi helyzet. Krónikusan félelmi helyzetben például az érzelmek hatására másként fog működni a hormonális rendszerünk (kibillen), s ennek hatására a testünk mikrobiomjának (a test különböző részein élő milliós baktérium- és víruskolóniák) egyensúlya is felborul, ezzel növelve a betegségekre való fogékonyságunkat. Hippokratész is megmondta, hogy “az egészség a belekben kezdődik”, így ha a mikrobiom nincs egyensúlyban, akkor bizony sokkal többször “kaphatunk el” betegségeket. A gondolatok hatnak az érzelmekre, az érzelmek hatnak a biológiai működésünkre az endokrin-rendszer (belső elválasztású mirigyeinkben termelt hormonok) által, ami pedig meghatározza a táptalaj minőségét. A kör bezárul és igazolást nyer az a tétel, hogy a gondolatok teremtő erővel bírnak.

A Pasteur és Béchamp vitájához kapcsolódó személyes viszonyunk, jóllehet, csak az egyik, jelenleg még kevéssé lényeges oka a polaritás kibékíthetetlennek tűnő voltának. Társadalmi szinten ugyanis még nagyon alacsony azoknak az embereknek a száma, akik a betegség esetén a szervezetben megjelenő, kiugró számú mikrobában – az ún. kórokozókban – nem ellenséget, hanem figyelmezetést látnak a saját egyensúlyuk kibillenéséről. Ezen a ponton merül fel az, hogy ha nem lennének ún. kórokozók, akkor mégis miért tűntek el a széleskörű oltási kampányok hatására bizonyos betegségek, ahogyan a tudomány állítja? A fentitekben kifejtett nézőpont mentén a válaszom erre az, hogy az egészségnek nevezett állapot alapvetően 2 módon közelíthető meg.

Az egyik az, amit a modern orvostudomány vall, vagyis, hogy ki kell irtani az elburjánzott mikrobákat (“kórokozók”) és akkor rend lesz. Mint látjuk, ez egy működő modell. Ugyanakkor azt is(!) látjuk – ha látni akarjuk -, hogy mivel ez a hozzáállás nem az alapproblémát kezeli (hogy ti. mitől is fogékony valaki egy adott betegségre / mitől kevésbé ellenálló a szervezete), ezért ez a fajta beavatkozás nem feltétlenül nyújt hosszútávú megoldást a tényleges egészség tekintetében, értem ez alatt azt, hogy bár megold(hat)ja azt, amire közvetlenül irányul, de létrehoz(hat) más problémákat is. Magyarul: nincs gyermekbénulás, kanyaró, vagy diftéria, ami csodálatos, de van / lehet helyette valami más, kellemetlen krónikus betegség, mint ADHD, allergia, idegrendszeri problémák, stb. Egy közeli gyógyszerész lélektársamtól tudom, hogy a tudomány véleménye szerint “aminek nincsen mellékhatása, annak hatása sincs”, vagyis az orvostudomány sem tagadja, hogy a modern, tudományos protokollok és kezelési módszerek egyéb kellemetlen problémákhoz vezet(het)nek (i.e. mellékhatások), de ezt a működési elvei miatt szükségszerű és ésszerű kockázatnak tartja. (Ráadásul ez újabb bevételi forrást teremt.)

Ezzel szemben a másik, alternatívnak nevezett (valójában természetesnek tekinthető) megközelítés az, hogy a táptalajt kellene rendbe tenni gondolati-érzelmi-fizikai szinten, s ha ez megvan, akkor a rettegett betegségek ugyan megtalál(hat)ják, de nem ölik meg az embert, hanem megfelelő támogatás mellett néhány hét alatt a szervezet ellenálló képessége megerősödik, és leküzdi az adott kórt. Ennek pedig hosszú távú pozitív hatása is lesz, hiszen Friedrich Nietsche-től is tudjuk, hogy ami nem öl meg, az megerősít.

Meggyőződésem, hogy a tudomány végül azért választotta az előzőt, mert egyrészt az menedzsment szempontból egyszerűbb, és nem kell az emberekre bízni semmit – “kiirtjuk a betegségeket, és akkor nem kell velük foglalkozni, ha meg létre jönnek újabbak, akkor majd azok ellen folytatunk háborút” -, másrészt azért, mert az sokkal jövedelmezőbb. Valljuk be, az emberek úgysem szeretnek felelősséget vállalni semmiért…

Visszatérve a szembenállásra, annak sokkal jelentősebb okát a rendszerrel szembeni bizalomvesztésben látom. Nálam akkor indult el ez a folyamat – ami nem a kétely megjelenésének, hanem a konkrét csalódásnak a kezdete volt -, amikor az édesanyám daganatos betegséggel küzdött, és megtapasztaltam, hogy a hivatalos orvoslás a kialakult keretrendszeren kívül semmilyen egyéb módon nem akar segíteni, még akkor sem, ha az ún. alternatív beavatkozásokért az ember 100%-osan vállalná a felelősséget. (Pl. intravénás C-vitamin a Nobel-díjas Dr. Linus Pauling útmutatásai alapján. Nyilván azért, mert a hivatalos vélemény szerint ez továbbra is hazugság. Pedig nem az.) Sőt, ezeket a felvetéseket kinevették, nevetségessé tették számomra mondván, hogy “ha ezek működnének, széles körben alkalmaznák őket.” Bennem azonban felmerült, hogy mivel a súlyos betegségek esetén a hivatalos protokollok sem garantálhatják az ember gyógyulását, s ezért így is úgy is alá kell írni a következményekért való személyes felelősségvállalást, akkor miért nem lehet ugyanezt megtenni egy olyan kezelési protokoll esetén, ami nem tartozik a hivatalos keretekbe, de létezik nem kevés empirikus tapasztalat azok hatékonyságát illetően? (Ugyanez a kérdés merül fel kovid esetén a hidroxiklorokin + cink, valamint az ivermectin gyógyszerek szedése esetén is, melyek bizonyítottan megakadályozzák azt a súlyos tüdőgyulladást, mely a lélegeztetőhöz, majd többnyire halálhoz vezet.)

Egyre több olyan ember van, akinek személyes tapasztalata, majd ebből fakadó felismerései lesznek a rendszeren kívüli hatékony gyógyulásról. Növekszik azon józan paraszti ésszel rendelkezők száma, akik pl. a saját felső légúti, tavaszi-őszi megbetegedésük esetén már feleslegesnek tartják a háziorvoshoz való elsétálást (max. az igazolásért, ha a munkahely miatt erre szükség van), mert néhány nap alatt könnyedén meggyógyítják magukat gyógynövényekkel, vitaminokkal, minőségi pihenéssel, stb. Ugyanezek a “józan paraszti oldalra átállt” emberek azok, akik a természetgyógyászat különféle ágai felé is nyitottá válnak, és egyre több gyógyító módszert próbálnak ki – és tapasztalják meg azok hatékonyságát -, mely a hivatalosnak mondott modern kezelések módszerein kívül esik. A kovid betegség esetén is ugyanez az alternatív módszerek felé történő nyitás erősíti a polaritást, hiszen az internet tele van olyan, a személyes tapasztalataikat világgá kürtölő orvosokkal (Dr. Vladimir Zelenko, Dr. Pierre Kory és a Front Line COVID-19 Critical Care Alliance, America’s Frontline Doctors), akik meggyógyították a betegeiket a hivatalos protokolltól eltérő olcsó módszerekkel, pl. az előző bekezdés végén említett szerek használatával. Az, hogy ezekről sem a fősodor tudománya, sem a politikusok, sem a média nem hajlandó beszélni, sőt “tényellenőrzők” dolgoznak az információ felcímkézésén, hogy “ez is konteó”, hatványozottan növeli a bizalmatlan emberek számát. (Mindezt úgy, hogy nyilvános tudományos viták gyakorlatilag alig vannak, de azért szerencsére akadnak.)

A helyzetet ugyanakkor árnyalja az, hogy az akadémikus orvoslás medikalizált (nem a jogi szempontból “levédhetetlen természetből” származó, hanem laborokban létrehozott, szabadalmaztatott gyógyszerekkel történő) kezelési protokollja és annak rengeteg anyagi hasznot hozó volta miatt számos olyan eljárás kifejlesztése lehetővé vált az elmúlt évszázadban, ami korábban nem létezett, és most fantasztikus dolog, hogy ezek rendelkezésünkre állnak. Sok-sok orvostechnikai, életmentő eszköz és gyógyszer, vagy diagnosztikai eljárás annak is köszönhető, hogy nagyon megéri gyógyszereket gyártani és széles körben eladni, majd az ebből származó bevételt részben újabb fejlesztésekre költeni, melyek közelebb viszik az emberiséget az anyag természetének megismeréséhez. Ezen felül az akadémikus tudomány a maga gyógyszercégeivel, laboratóriumaival, kutatás-fejlesztésével, diagnosztikai központjaival, stb. sok-sok millió embernek ad munkát és megélhetést világszerte, ami nem elhanyagolható szempont. Talán ezért is terjed az az összeesküvés elmélet(?), hogy a betegségek eltüntetése nem lehet célja a politikai-gazdasági-tudományos elitnek, de még az emberek egy jelentős részének sem, mert rengetegen vannak, akik ennek a rendszernek köszönhetik, hogy egyáltalán megélnek. Ha azonban csak a tudományos vita részét nézzük, az vitathatatlan, hogy a modern orvostudomány az életmentés és akut beavatkozások, vagy a diagnosztikai és képalkotó eljárások terén bámulatos eredményeket ért el a XX. században. Ez a tény pedig látszólag – és hozzáteszem logikusan! – ellentmond annak, hogy bizonyos gyógyszerek propagálása elsősorban anyagi érdekeket szolgálna. Ha az életmentés fontos – és én biztos vagyok benne, hogy a legtöbb orvos ezért választja ezt a hivatást -, akkor az kizárt(nak tűnik), hogy ne a leghatékonyabb módszereket használnák egy adott probléma esetén. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az ún. tudományos konszenzus eredménye nem (tud) független (lenni) a benne résztvevő tudósok megélhetésétől (és sajnos – egyre inkább – a politikától sem). Be kell látnunk, hogy azok az ismerőseink és barátaink, akik a gyógyításban tevékenykednek és ebből élnek, nem lehetnek érdekeltek abban, hogy a betegségek eltűnjenek, és az emberek tömegesen felfedezzék az öngyógyítás erejét. Konteó vagy nem konteó, ez az igazság. Ha paradicsomot árulok, de senkinek nem kell, felkopik az állam.

Ezzel elérkeztünk a jelen valóságához. Van egy egyre szélesebb, a hivatalos eljárásokkal szemben bizalmatlan – képzettség szempontjából vegyes – réteg, szemben velük pedig a tudományos eredményekre támaszkodó, és a tudományos konszenzusban maximálisan bízó, többnyire képzett értelmiség. Mivel a nagy lexikális tudású, sokat tanult értelmiségi réteg tökéletesen tisztában van a tudás megszerzésének embert próbáló természetével – i.e. éveken keresztül értelmező szótár terjedelmű szakkönyvek tudásanyagának megtanulása éjszakákon át -, ezért számukra egyértelmű és logikus, hogy bármilyen hivatalos protokollal szembeni szkepticizmus kizárólag a képzetlenség és tudatlanság következménye lehet. (Erre a tényre való reflexióként született az Értelmiség észvesztése c. írás, egy egyébként értelmiségi ember tollából.)

Van-e mégis közös nevező?

Véleményem szerint a megoldás az egymás felé való elindulás.

A bizalmatlansággal küzdő embereknek fel kell ismerniük, hogy a rendszerben dolgozó szakemberek kiszolgáltatottak. Az orvosoknak, kutatóknak a magas szintű és folyamatos továbbképzésüknek köszönhető, bővülő tudásuk erősíti azt a világképet, amit az egyetemen is tanultak. Ez szükségszerűen azzal is együtt jár, hogy meg van kötve a kezük, és csak olyan kezelési módszereket használhatnak, amit “felülről” jóváhagytak. Sokan akkor sem tehetnek semmit, ha felismerik a rendszer korlátait, vagy kezelési módszerek ellentmondásait / hatástalanságát. A túléléshez pénz kell, és nem mindenkinek való a vállalkozói lét, amelyben viszonylagos szabadsága van (és még ott sem mondhatod egy általad tapasztaltan hatékony szerre, hogy gyógyítani képes, amit nem hagyott jóvá a hatóság). A “rendszerellenes” gondolkodóknak továbbá azt is látniuk kell, hogy ugyanez az egészségügyi / egészségipari rendszer az életük megmentésére is alkalmas számos esetben, még akkor is, ha ez a rendszer a krónikus vagy járványos betegségek kezelése terén elfogult, és csak a saját megoldásaiban bízik. Ha van olyan nem hivatalos de bizonyított módszer, aminek a hatékonyságában bízunk, akkor tanulmányozzuk azt, és gyűjtsünk pozitív tapasztalatokat, majd szeretettel és megértéssel ajánljuk azok figyelmébe, akik szakemberként ennek hasznát vehetnék. Lesz, aki nyitott lesz és lesz, aki nem. Tegyük meg, amit tudunk, a többin ne mérgelődjünk, és legfőképpen ne ítélkezzünk.  (Mivel a hivatalos orvosképzés eléggé egyoldalú, ugyanakkor hatalmas mennyiségű tudásanyag elsajátítását követeli meg, ezért az alternatívnak nevezett gyógymódok irányba való nyitás nem könnyű. Gondoljunk csak a fent említett Pasteur és Béchamp közötti tudományos szembeállásra. Ha Béchampnak van igaza, feje tetejére áll a világ…)

Lényeges kitérnem itt arra, hogy a rendszerrel szembeni bizalmatlanok egy jelentős részének nem biztos, hogy elegendő tudása van ahhoz, hogy önmagát meggyógyítsa, s itt nem is elsősorban lexikális ismeretekre gondolok, hanem a mélyen gyökerező hitvilágra. Amíg a tudatalattidban működik az a régi program, hogy a gyógyuláshoz gyógyszer kell, és nem kellő bizonyossággal állsz a természet működésének bölcsességéhez (i.e. a betegség az egyensúlyból való kibillenésem jele), addig lehet, hogy rosszabbat teszel egy-egy gyógymód elutasításával. Ismerek olyanokat, akik daganatos betegségük megjelenésekor elutasították a kemót, hogy ne mérgezzék őket, aztán szépen meg is haltak. Az ilyen esetek pedig a fősodor tudományának követői számára bizonyítékkal szolgálnak arra vonatkozólag, hogy az alternatív megközelítés zsákutca. Nehéz bevallani önmagamnak azt, hogy nem tudom milyen tudatossági szinten állok, s ez elegendő-e ahhoz, hogy pl. legyőzzem a rákot pusztán azzal, hogy ismerni vélem a mögöttes folyamatokat, a daganat kiváltó okát.

A modern tudományban bízók számára a bizalmatlan réteggel való kapcsolatteremtésben a megoldás a kíváncsiság és ugyancsak a megértésre való törekvés. Az emberek nagy többsége nem rendelkezik tudományos ismeretekkel, de a saját teste egészsége, és az engedélyezett beavatkozások fölött veleszületett, elidegeníthetetlen jogai vannak. Aki megtapasztalta, hogy egy gyógyteától vagy homeopátiás gyógyszertől meggyógyul, annak ne azzal jöjjünk, hogy “a tudomány bebizonyította ezek hatástalanságát”, mert az kontraproduktív. Továbbá, érdemes elgondolkodni azon, hogy a növekvő bizalmatlanságnak milyen egyéb okai is lehetnek a tudatlanságon kívül. A kovid oltás körüli bizalmatlanság elsősorban nem a konteók miatt terjed, hanem azért is, mert egyre több olyan ember van világszerte, aki – vagy akinek valamelyik ismerőse – kért oltást, de azóta már megbánta, mert annak valamilyen kellemetlen mellékhatása lett. (Elég csak megnézni ezt a fórumot a FB-on, ami egyáltalán nem oltásellenes.) Sokan rengeteg időt töltenek a fősodorból kitiltott, vagy nevetségessé tett szakemberek véleményének meghallgatásával, melyekben hajmeresztő dolgokról számolnak be. (Itt van pl. egy interjú egy brit temetkezési vállalkozóval.) Fel kell tételezni, hogy a bizalmatlanság oka a szakmai vélemények különbözőségéből is fakad, vagy abból, hogy valaki tényleg rengeteg időt tölt a járványkritikus szakmai vélemények vizsgálatával. A dolgok nem feketék vagy fehérek, a bizalmatlanság nagyon sokszor hosszú kutatómunka eredménye. Ne feledjük, hogy a tudománynak csak “mai állása” van, végleges állása nincsen, mert a megismerés folyamatos. (A nem materiális megismerés is.)

Megnehezíti az egymáshoz való közeledést, hogy a világképünkhöz való ragaszkodás miatt elsősorban azokat az információkat keressük, amelyek a saját hitrendszerünket támasztják alá (ezt angolul “confirmation bias”-nak hívják). Ez azonban viszonylag nehezen tud megváltozni (gondoljunk csak a vallások, politikai meggyőződés különbözőségeire), és általában valami komoly krízis kell ahhoz, hogy az ember a korábbitól merőben eltérő világképet kezdjen el kialakítani önmagában. A változás azonban állandó, így nem szabad feladni az értelmes, előremutató, valódi tényeken és tapasztalatokon alapuló vitákat, ugyanakkor szeretettel és megértéssel álljunk a másik véleményű ember felé. Ismerjük fel, hogy a saját véleményünk jelentős része SEM a sajátunk. ?

Végezetül van még itt valami. A véleményformáló gazdasági és politikai hatalom számára a legfontosabb a megosztottság. Divide et impera. (Oszd meg és uralkodj.) Egy egységes, véleménykülönbségei ellenére összefogó, vele született jogaiért kiálló, gondolkodó emberekből álló társadalom veszélyes ellenfél, ami bármikor szembefordulhat, és akár le is válthatja a mindenkori hatalommal bírókat. Képzeld csak el, hogy van egy jól működő vállalkozásod, majd bejön a piacra valaki, aki jobb és olcsóbb terméket / szolgáltatást értékesít nálad. Ha az eddigi eredményességednek köszönhetően vagyonos lettél, akkor egyszerűbb a másikat kicsinálni, mint a saját termékedet / szolgáltatásodat jobbá tenni. Létrehozol egy szembenállást, egy fals narratívát és mindenhol világgá kiabálod azt. Probléma “megoldva”. (Ezt csinálják!)

Az emberek egymásnak ugrasztása ellen az egyetlen megoldás a közös nevező irányába való elindulás, és az igazságra való törekvés közös szándéka. Fel kell ismernünk, hogy mindannyian emberek vagyunk – rövid ideig élő átmeneti lények a fizikai testünkben -, akik értelmet és boldogságot keresünk az életben. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha nem kényszerítjük rá egymást a másik véleményének, politikai akaratának, vagy pl. a kezelési módszereinek az elfogadására, hanem nyitottan, kíváncsian közelítünk meg mindent, ami az életünk része, és értelmes, érvekkel teli vitákat folytatunk egymással. Fogadjuk el, hogy nincs olyan, hogy “mindenkire jó sapka”, akármennyire is ezt erőlteti a tudomány. Az emberek különbözőek, más-más “csomagokkal” (értsd transzgenerációs traumákkal) érkezünk, minden ember személyes felelőssége önmaga megismerése, a saját megélhetésének biztosítása, gyermekeinek felnevelése, és ide tartozik a betegségekre való fogékonyságának csökkentése is. “Segíts MAGADON és az Isten is megsegít.”

Véleményem szerint az ún. összeesküvés elméletek azért is születnek meg és terjednek el – amellett, hogy az elit is létrehoz egy csomót, hogy összezavarjon minket -, mert a hatalom birtokosai hazudnak a valóságról az emberek fölötti kontroll megtartása végett, az emberek pedig egy idő után rájönnek erre (megérzik!), és hipotéziseket állítanak fel arról, hogy mi is lehet az igazság. S mivel mindig lesznek olyan emberek, akiket nem lehet megvenni, mert morális elvek szerint élnek, ezért az igazság elkerülhetetlenül kiderül egy idő után. A hatalom számára ezen a ponton az egyetlen kiút a fals narratívák, ellentétes információk elterjesztése, melyeken való vitatkozással megint egymással szemben álló táborokat hoznak létre, s így a megosztottság által elterelődik a figyelem a hazugságról, ami a konteót életre hívta. Örök körforgás ez, de ennek egyetlen tényleges gyógyszere az IGAZSÁG MEGISMERÉSÉRE VALÓ TÖREKVÉS.

Ha egyszer eljutnánk oda, hogy a moralitás, az igazság és az elfogulatlan (valódi) tudomány mentén szerveződne az életünk, úgy tűnnének el az életünkből a konteók (valószínűleg), mint az ember lelkéből az őszinte megbocsájtás után a harag.

A közösségben élés és a népesség egyre nagyobb biztonságban történő növekedése azzal is együtt járt, hogy az embernek időnként meg kellett hódítania újabb és újabb területeket, továbbá uralma alá kellett hajtania a környezetét is. “Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” – mondja a Biblia (Teremtés könyve 1:28). Eleinte azonban az ember gyűjtögető életmódot folytatott, s ezalatt a népesség is viszonylag kiegyensúlyozottan növekedett. A helyzet akkor változott meg, amikor gazdálkodni – és felhalmozni – kezdtünk egy adott helyen nagyobb közösségeket alkotva, ekkor ugyanis rohamos tempónak indult a szaporodás is. A mezőgazdaság elterjedése megváltoztatta az életmódunkat, mert azontúl, hogy sokkal kevesebbet vándoroltunk, sokkal nagyobb mértékben kezdtünk olyan élelmiszereket is fogyasztani, amelyeknek hosszú távon negatív hatása lehet az egészségünkre. A gabonafajták nagy mértékű fogyasztása mérhetően megváltoztatott egy csomó mindent a biológiai működésünkben is, s ma már egyre több tudós vezeti vissza a civilizációs betegségeket erre az időszakra. Átalakult a fogazatunk, hiszen nem kellett olyan erősen megrágni dolgokat már, ennek köszönhetően megváltozott a légzésünk, ami további krónikus betegségek kialakítását segítette elő. (A mezőgazdaság térhódításának visszásságairól szellemi szempontból a Scientia Sacra c. művében Hamvas Béla, szociológiai és gazdasági szempontból pedig Yuval Noah Harari elmélkedik jókat pl. a Sapiens c. könyvében. Az egészségügyi aspektusáról majd írni fogok egy másik bejegyzésben.)

A népesség biztonságos növekedése előbb-utóbb azt is eredményezte szükségszerűen, hogy erőszakkal kellett mások földjét elvenni a saját túlélésünk érdekében. Ez vélhetően úgy történt, hogy a legjobb adaptációs és helyzetfelismerő képességgel rendelkezők a közösségek élére álltak, s idővel kialakult a széleskörűen elfogadott hierarchikus társadalom, melyben a vezér felelőssége lett pl. a védelem és a területszerzés megszervezése. A közösségek eredményes túlélésének feltétele lett ebből fakadóan, hogy az emberek milyen vezetőt választottak a közösség élére. Aki erős vezetőt választott, annak nagyobb esélye volt arra, hogy ő és a családja is túléljen. (A mai napig ezt a belső igényt ébreszti fel bennünk a parlamentáris demokrácia intézménye.) Ennek azonban árnyoldalai is voltak (mindig), mégpedig az, hogy ti. a természetben a béke egy átmeneti állapot és a túlélésért folytatott harc örök. Bár a szociális védőháló évszázados kialakításával – az állatvilágtól eltérően – az ember élete ma már nem a mindennapos harcról szól a közvetlen túlélésért, a látszólagos béke soha nem volt ingyen. Az “erősebb kutya él nemi életet” elve alapján képzett katonasága volt minden közösségnek, akik meg tudták védeni a megszerzett, létrehozott vagyont másoktól. Elvenni ugyanis mindig könnyebb volt, mint megdolgozni valamiért. (Lásd intézményes lopások manapság.) A népesség növekedése és a közösen megteremtett / megszerzett vagyon és a közösség fennmaradását biztosító erőforrások védelme tehát szükségessé tette azt, hogy legyen egy erős hadserege minden közösségnek. A történelmi háborúk oka ebből fakadóan a legtöbb esetben az volt, hogy az erőforrások elapadásának folytán, vagy a túlélés érdekében, azok növelésének igénye miatt az egyik közösség el akarta venni a másik közösség erőforrásait, vagyonát. Egy erős vezető ilyenkor fegyverbe szólította az összes harcképes férfit, és elindult a háborúskodás. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy ezek néha akár évtizedekig, vagy évszázadokig is eltarthattak. Ez a mai napig sem változott, bár meggyőződésem, hogy a technológia fejlettsége miatt az erőforrás-szerzés célú “demokráciaexportra” nem lenne már szükség. (Mivel azonban jó pénz, és könnyű marketingelni a médián keresztül, ezért csinálják.)

A II. világháborút követő békeidők – melyek részben az atomfegyverek elterjedésének köszönhetők – elfeledtették az emberekkel, hogy a béke nincs ingyen, így szépen sikerült rábeszélni a egyesülésre vágyó nemzetek (pl. EU országok) vezetőit, hogy szereljék le a feleslegessé vált katonaságot, majd megvéd bennünket a NATO. Ezt a folyamatot a PR (public relations) előretörése és a kommunikáció tökéletesítése is lehetővé tette, mely az ember alapvető szükségleteire való ráhatással olyan viselkedésmódot is képes volt indukálni, amire az ember saját magától nem vetemedne. Ennek az ügyes kommunikációnak köszönhetjük a modern krónikus betegségek többségét is, hiszen a természetellenes életmód szinte minden elemét a PR adta el nekünk az elmúlt 100 évben. S ennek következménye az is, hogy elfelejtettük a béke árát, ami nem más, mint a harcra való képesség és felkészültség. A XXI. század harcosa komment háborúkat folytat a fészbukon, és ilyen cikkeket ír, mint ez. 🙂 Aztán bemegy a boltba és megveszi a Túró Rudit, reménykedve egy jobb jövőben. (Mindazonáltal a szónak mindig is nagy ereje volt, így ezek sem teljesen feleslegesek, de nem elegendők!)

Amikor egy háború elindításáról döntenek a vezetők, rendkívüli jogrend (vészhelyzet / veszélyhelyzet) lép életbe. A normális életünknek keretet adó jogszabályok ideiglenesen (vagy véglegesen) hatályon kívül kerülnek, és olyan tevékenységek is elfogadottá válnak (vagy legalábbis szemet hunynak felette), amelyek békeidőkben teljesen elképzelhetetlenek lennének. Ilyen volt pl. a II. világháborúban az, amikor Dr. Mengele a munkatáborok szerencsétlen fogjain kísérletezett mindenféle beavatkozással. S noha látszólag a háború utáni elszámoltatással, és a Nürnbergi Kódex megalkotásával ezek tiltását egy életre kőbe véstük, a gyakorlatban ez nem valósult meg. Példaként említhetném a Vioxx nevű antidepresszáns gyógyszer esetét, melynek már a forgalmazása kezdetén is klinikai bizonyíték volt arra vonatkozólag, hogy a szer bizonyos embereknek szívinfarktust, szívleállást okozhat, a belenyomott fejlesztési milliárdok és előirányzott bevétel miatt mégis évekig forgalmazták több százezer ember halálát okozva ezzel. Ezek után milliárdos bírságot szabtak ki a gyártóra, de még így is bőven pozitív szaldóval zárták az üzletet, tehát megérte… Ha azt hisszük, hogy ez 2021-ben már a múlté, akkor nagyon tévedünk. A gazdasági szempontok miatt ma már az összes bírság egy előre tervezett költség az ilyen etikátlan cégeknek – erről a Corporation c. könyv ír részletesen -, s ha esetleg belefutnak egy milliárdos kártérítésbe, akkor sincsen baj, mert a bírság tervezett. Business as usual.

Ma már a pénz és a gazdaságosság minden üzleti vállalkozás legfőbb célja. Persze tény, hogy ha egy üzleti modell nem rentábilis (többe kerül a fenntartása, mint amennyit termel), akkor az az üzlet okafogyott lesz előbb-utóbb. Ugyanakkor ha figyelmesen megnézzük, egyelőre még nem túl sok – de szerencsére azért növekszik – azon vállalkozásoknak a száma, akik a fenntarthatóságuk mellett valódi értéket is akarnak termelni, és mindezt teljesen etikusan.

“Az etikus üzleti viselkedés ismérve, hogy nem félrevezetéssel, megtévesztéssel, vagy az emberek manipulálásával veszik rá az embert egy termék vagy szolgáltatás megvásárlására, hanem értékteremtéssel, valódi, lehetőleg mellékhatás mentes – i.e. nem az egészségünkre, környezetünkre káros – megoldás nyújtásával. Egy ilyen vállakozás azt is fontosnak tartja, hogy fenntartható módon és ne a természeti erőforrások pocsékolásával működjön.”

Az etikus viselkedés egy profitmaximalizálásra fókuszáló világban versenyhelyzet szempontjából kihívásokat rejt, ezért az ilyen vállalkozások célcsoportja nem az egyszerű köznép. Az értékteremtésre fókuszálók a felelős viselkedésre és egyéb belső igényekre reagálnak, mint pl. magasabb minőség és annak köszönhető tartósság, egészség, stb. Egyelőre még nagyon sok munka van abban, hogy ez legyen a fontosabb. Ennek természetesen a hétköznapi emberek fizetőképessége és az ún. diszkrecionális (szabadon elkölthető) jövedelem szűk(ülő) mértéke is az oka, ami pedig a fogyasztásélénkítésre kialakított inflációs gazdasági modell következménye.

A szűkülő jövedelem azonban egy másik üzleti modell megteremtését is életre hívta az “olcsósítás” (=gyengébb minőségben olcsó előállíthatóság) mellett, ebből lett az “előfizetéses üzleti modell” (Angolul: subscription model). Ennek lényege, hogy az ember nem lesz tulajdonosa, vagy birtokosa egy adott eszköznek / szolgáltatásnak, hanem azt addig bérli viszonylag alacsony havi díjért, amíg használni akarja. Az IT (=számítástechnikai) szolgáltatások világában egyre inkább ez lesz az uralkodó irány, gondoljunk csak a Spotify, az iTunes Music vagy egy rakás sport tevékenységet támogató okos alkalmazásra. Olyan ez, mint ha részletre vennél egy szolgáltatást, azzal a különbséggel, hogy soha nem lesz a tiéd. Ez azonban nem fog megállni az ilyen apróságoknál, bizonyos körök célja, hogy az egész életünket végül bérbe vegyük. Erről lejjebb bővebben.

Az előfizetéses – havi / évi rendszerességű fizetési – modellnek persze számos előnye van, mert a rendszeres előfizetés támogatja a folyamatos mögöttes fejlesztő, jobbító munkát is. A bolygónk fenntarthatósága szempontjából sem elhanyagolható ez az irány, gondoljunk csak bele, hogy mi szükség van egy jól működő közösségben arra, hogy mindenkinek legyen autója vagy gereblyéje, ásója, stb. A megoldás azonban nem feltétlenül az előfizetéses modell, hanem egy birtokviszonyon alapuló közösségi modell lehetne. (Még akkor is, ha “közös lónak túros a háta”, ki kell dolgozni a közös fenntartás feltételrendszerét.)

Milyen jövőképet rejt ez számunkra és miért beszélek én a túlélésről, a közösségekről, a háborúról és az emberkísérletekről?

A lehetséges jövő megismerésének legfontosabb eszköze annak megfigyelési képessége, hogy a világ gazdasági irányítói (akik többnyire multinacionális vállalatok tulajdonosai, bankárok, befektetők) mit és hogyan kommunikálnak kifelé, vagyis az általuk pénzelt médián keresztül. (Ehhez rendkívül lényeges azt hozzátenni, hogy a legtöbb ilyen kulcsembert nem demokratikusan választottuk meg!) A kommunikációban leginkább a gyakran emlegetett jelmondatokra érdemes odafigyelni, és bizonyos kifejezésekre is. Churchill, Hitler, Sztálin, stb. óta tudjuk, hogy egy eszme elültetéséhez az kell, hogy minél többször elismételjék ugyanazt a mondatot (pl: “Build back better” v. itthon “Az oltás az élet”.). Jelenleg ez a gazdasági irányító “agytröszt” (talán) a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum), mely minden évben összehozza a világ legbefolyásosabb embereit a svájci Davosban. Ennek tagjai sem demokratikusan megválasztott emberek, akiket azzal bízott volna meg a nép, hogy mutassanak irányt és befolyásolják a politikai erőket a tervek megvalósítása érdekében. A megjelenő véleményvezérek “közösen kitalálják” – élünkön az alapító Klaus Schwab-bal – , hogy hogyan is maradhat fenntartható a bolygónk, ami sok esetben a multicégek nyereségességéről szól, hiszen mint tudjuk: ha valami nem rentábilis, az nem működtethető. (És itt tegyük hozzá azt, hogy az elit 1913 óta a központi bankok rendszerével gyakorlatilag korlátlanul állíthat elő pénzt, bár az adósság sem növelhető a végtelenségig, ezért is kellenek egyéb megoldások.) A jövő kialakításának narratívája kivétel nélkül minden esetben egy veszélyhelyzet / vészhelyzet megoldásának sürgőssége(!), mert ezzel a legkönnyebb az emberek beleegyezését elnyerni. Egy magasztos eszme (“mentsük meg a bolygót, irtsuk ki a bennünket elpusztító vírust!”) képes összefogni az embereket és olyan viselkedésre is rávenni őket, amire maguktól nem vetemednének. (Tudom, ezt már írtam fentebb is a PR megjelenése kapcsán, nem véletlenül.) S ezzel eljutottunk a jelenünk valóságához.

Bár a médiában még összeesküvés elméletnek hirdetik azt, hogy a SARS-CoV2 szándékosan jelent volna meg a bolygón, több érdekes egybeesés utal arra, hogy ez a pandémia tervezett azon túl, hogy Dr. Luc Montaigner  Nobel-díjas tudós szerint sem természetes eredetű ez a vírus. Az egyik ilyen jel az eredetileg világjárványként beharangozott H1N1 “megbukását” követően a Rockefeller Alapítvány 2010-ben kiadott dokumentuma Scenarios for the Future of Technology and International Development (Különböző forgatókönyvek a technológia jövőjéről és a nemzetközi fejlődésről) címmel, melynek 18. oldalán olvasható Lockstep (“Lezárás lépése”) c. alfejezete lépésről lépésre írja le azt, amit jelenleg a mindennapokban tapasztalunk. A másik ilyen jel, a tavaly májusban megjelent Plandemic: Tervezett járvány c. dokumentumfilm (ami “nyilván konteó”) első részének végén (23:15) látható videó klip, melyben az USA járványügyi főguruja, Dr. Anthony Fauci egy 2017-es Georgetown Egyetemen elhangzott beszédében ezt mondja: “…tekintettel arra, amint azt a bevezetőben is hallhatták, hogy egy ideje már jelen vagyok, és volt lehetőségem 5 elnökséget is kiszolgálnom, azt gondoltam, hogy egy olyan témára világítok rá, ami a járványra való felkészülés problémája, és ha egyetlen üzenet van, amit át szeretnék Önöknek adni ma, az az, hogy nem kérdés, hogy lesz egy meglepetésszerű járványkitörés.” A harmadik jel a WEF vezetőjének, Klaus Schwab-nak 2020. nyarán megjelent Covid 19: The Great Reset c. könyve, melyben a járványt fantasztikus lehetőségként elemzi a gazdasági főguru, mint a társadalom átalakításának kitűnő eszközét. (Ez a könyv, jóllehet, már a koronavírus világjárvánnyá nyilvánítását követően jelent meg.) A Great Reset (=a Nagy Újraindítás) a társadalom teljes átalakítását célozza meg, melynek végén nemcsak zöld lesz minden (akármit is jelentsen ez), hanem pl. a magántulajdon intézménye is a múltté lesz – hopp, az eredeti oldalt eltávolították, de itt van egy módosított + az WEF oldaláról eltávolított videó, ami pedig itt látható – vagyis bérbe kaphatunk mindent (már csak az a kérdés, hogy kitől, ha nem lesz magántulajdon…). A sokak által szidott “nőgyűlölő, xenofób, stb.” Donald Trump egyébként az anti-globalista politikájával ezt masszívan akadályozta, ezért is kellett eltakarítani az útból, ahogy ennek szükségességét Soros György is bejelentette az egyik davosi gazdasági fórumon.

A közelmúltban elmélkedtem egyet arról, hogy a Föld túlnépesedése miatt – ami inkább az erőforrások indokolatlan és etikátlan, profitmaximalizálást célzó felhasználása miatt probléma, s nem azért mert nem bírna el a Föld még 20 millárd embert, akik ökogazdaságok működtetésével tartják fenn magukat – a világ vezetőinek muszáj a népesség megfékezésén dolgozni. Ha megnézzük Európa demográfiai görbéjét és az “őslakos” kaukázusi rassz várható hanyatlását, akkor egyértelművé válik, hogy ha a “korlátlan mennyiségű” pénzből jólétet és hasznos tudást teremtenének mindenhol, akkor valószínűleg nem nőnénk ki ezt a bolygót. Az, hogy az emberek sok gyereket csinálnak a 3. világ országaiban elsősorban a maslow-i piramis mindannyiunkban futó legalsó szintjének “biológiai programja”, illetve annak dominanciája miatt van. (A biológiai túlélésünk elsődleges eszköze a gyermeknemzés. Ha a gyermekek felnőtté válása már nincs veszélyben, a szükségletpiramis felsőbb szintjeire lépünk.)

A nem megválasztott vezetők azonban egy másik egyenlettel számolnak, mert jólétet teremteni költséges és fárasztó, ezért résen kell lennünk, mert különben a jövő(nk) elveszett. Az alábbi elméletem egy kicsit vad lesz, de hear me out, vagyis hallgass végig.

A gazdasági elit hozzánk, kis emberekhez hasonlóan túl akar élni, mint annak idején az ősemberek, akik egymás álmát vigyázták. És nem “csak úgy”, hanem nagyon jól akarnak túlélni. (Az összes létező organizmus, legyen az élő vagy ember által alkotott – cégek, kormányok – túl akarnak élni, ez egy alap program!) Gazdagságban, kényelemben, luxusban szeretnének túlélni, nem nélkülözésben. A robotika fejlődik, a mesterséges intelligencia egyre komolyabb szintekre jut, gazdasági szempontból ezért bőven elég lenne a Földre mondjuk 500 millió ember. (Ezt írták ki az USA-beli Georgia államban található Guidestone-okra ismeretlen valakik 13 nyelven 1979-ben. Guidestone = irányt meghatározó gondolatok KŐBE VÉSVE. Ez persze lehet, hogy tényleg konteó, de ettől még érdekesség.) Annyi bizonyos, hogy nincs 8-9-10 milliárd emberre szükség. Ennyi embert etetni, ellátni, foglalkoztatni stb. irtózatos meló és szervezés. A biotechnológia a következő 20-30 évben legyőzheti az öregedést, a világ irányítói nemhalandókká válhatnak. (Nem halhatatlanok lesznek, mert balesetben továbbra is meg tudnak majd halni, hanem az öregedésért felelős géneket ki tudják majd iktatni. Erről is elmélkedik Yuval Harari a Homo Deus c. könyvében.) Az oltástechnológia előreláthatólag olyan szintre jut, hogy a testünket befolyásoló nanotechnológia bármilyen biokémiai folyamatot tud majd támogatni, vagy megakadályozni. (Erről James Corbett, Japánban élő kanadai oknyomozó-újságíró készített egy 40 perces anyagot. Ellenőrizhető források tömkelegével ellátott – angol nyelvű – cikk és videó itt megnézhető.) A nanotechnológiát persze jó PR-ral adják el, hogy majd megoldják vele a rákos és egyéb megbetegedéseket. S bár nem kétlem, hogy ilyet tudni fog, valószínűleg másra is használni fogják. Egy olyan világban, amelyben deklaráltan a túlnépesedés ellen küzdenek a vezetők, nem tudok jobb trójai falovat elképzelni, mint a testünket monitorozó technológia. Ezért is hívják ezeket a “jövőépítő” embereket technokratáknak. Techno+krácia = A technológia uralma, értsd: robotzsaru és társai.

Alább egy elborzasztó disztópikus jövőkép arról, hogy megfelelő erkölcsi kontroll nélkül milyen lesz a jövőbeli igazságszolgáltatás (angolul, de a szöveg nem annyira lényeges). A rövid klip végén neves egyetemi professzorok hívják fel a figyelmet, hogy ezt addig kell megakadályozni, amíg nem késő:

A világ vezetői rájöttek, hogy az emberek biokémiai irányításánál jobb fegyver nem létezik. Ha szabályozni lehetne a hormonok kiválasztását kívülről, köztük a szaporodásunkat biztosító hormonokat például, akkor az ún. fenntarthatóság elérhető közelségbe kerül a világ vezetőinek. Tulajdonképpen már részben most is ez történik, hiszen a Társadalmi dilemma c. film gyönyörűen bemutatja, hogy a hordozható technológia a függőséget okozó dopamin felszabadításának céljával lett megtervezve. Ha azonban a hormonális működésünk fölött a technológia eszközeivel nem csak részben, hanem teljes mértékben átveszik a hatalmat, akkor nekünk, mint szuverén embereknek végünk van. Az embert pont az teszi emberré, hogy elsősorban szellemi lények vagyunk, akiknek gondolatai, azokból fakadóan hormonok kiválasztásával együtt járó cselekvést teremtő érzelmei, továbbá a génjeinkben futó, meghaladásra váró programok, transzgenerációs traumák futnak, melyek feloldása és “felülírása”, meghaladása adja a létezésünk értelmét. A megfelelő hormonok automatikus kiválasztódása a szellemi növekedésünk szükségszerű biokémiai kísérője, s ebbe belepiszkálni veszélyes. (Persze tudom, hogy már most is van egy rakás hormonrendszerre ható gyógyszerünk, de annak beszedése fölött még mi döntünk!) Az ember összetett lény (szellem-lélek-test) és ebben a harmonikus felosztásban minden elem hat a másikra.

Az “előfizetéses modell”-ben működtetett trójai faló azonban kész van, “csak” le kell nyomni az emberiség torkán. A trójai faló márkaneve Agenda 2030 (hivatalosan itt, megmagyarázva itt) , legfőbb eszközének pedig az élethosszig tartó, évente ismétlődő védőoltás (mekkora biznisz, privát cégek gyártják, államok fizetik adófizetői pénzből), melyet a WHO javaslatára – persze “csakis” a közegészségügy javítása és 50 millió ember életének megmentése érdekében – egyre több ország vezetői fontolnak meg, mint ésszerű és bevezetésre érdemes intézkedést. Egy folyamatos világjárvány, ami soha nem ér véget.

Nagyon fontos megérteni, hogy a vezetés a kritikus hangok megfékezésére címkéket használ: “összeesküvés elmélet hívő” vagy “konteós”, “vírusellenes”, “járványtagadó”, “oltásellenes”, stb. Ezek szándékosan gyakran ismételt elnevezések, melyek szellemi lustaságra ösztönzik a gyanútlan – és alternatív hírforrásokból ritkán tájékozódó – olvasót, hogy a felvetéseknek ne nézzen személyesen utána. (Ha esetleg megtenné, rájönne, hogy sok minden nem is elmélet.) Az “oltásellenesség”, mint címke különösen veszélyes a jelenkorban, mert pont ezt a címkét akarják felhasználni arra, hogy az embereket rávegyék az évenkénti oltásra az újabb és újabb vírusvariánsokkal szemben. Aki nem akar oltást, mert bízik az immunrendszerében (kovid túlélési aránya átlag 96+%, 60 év alatt 99%) az csak “oltásellenes” lehet… (Már előre tudják , hogy jönni fognak újabb mutációk 2022-23-ban… Vajon honnan?) Rendkívül lényeges megérteni, hogy itt nem AZ OLTÁS, mint – legtöbbször izomba, vagy vénába történő – prevenciós beavatkozási forma ellen szólalok fel, hiszen én is örülök neki, hogy pl. a gyermekbénulás vagy a fekete himlő, stb. stb. már a múlté. Egy rendszeres bevezetésre kerülő, és a népesség által széles körben elfogadott invazív (a szervezet természetes védekező rendszerét megkerülő) nano-technológiás beavatkozás azonban az embert a teljes kiszolgáltatottság állapotába helyezheti. A józan paraszti eszem azt mondja, hogy ezt egyszerűen nem szabad hagyni.

Mit lehet tenni?

Ha már megvalósult a biológiailag is gépesített jövő, akkor szerintem nem sok mindent. Esélyes, hogy a nano-technológiás oltásokat elutasítók “földalatti” kolóniákban, számkivetettként fognak élni, mint az Equilbrium c. filmben, a megmentő technológiát(?) birtoklók pedig látszólag szabadok lesznek, valójában digitális rabszolgák. Amint ez a disztópikus jövőkép valóság lesz, minden gondolkodó és éberségben élő ember megszakadó szívvel fogja végignézni, hogy a szellemi szempontból értelmes élet eltűnik a Földről. Azonban most még csak a kialakítás fázisában vagyunk, még van lehetőségünk NEM-et mondani erre. Ha a Te barátaid, családtagjaid halálát látva már beoltattad magad a kovid ellen (és még mindig azt hinnéd, hogy itt tényleg csak egy pandémia ellen küzd a világ), válj nyitottá és kezdd el kutatni azokat a természetes megelőzési módszereket vagy akár gyógyszeres megoldásokat (pl. az Indiában 97% fölött bizonyító Ivermectin), amelyek bizonyítottan segítenek a betegség súlyosbodását és így a 80%-ban halált okozó hivatalos protokollt elkerülni akár a későbbi vírusvariánsokkal való találkozás esetén is. (A nanotechnológia már közel van, de úgy gondolom, hogy a jelenlegi kovid vakcináknak ez még nem része.)

Továbbá, ha úgy érzed, hogy ez az eszmefuttatás logikus, akkor küldd el a barátaidnak, olvassák el, nézzék meg ők is a rengeteg hivatkozást, és beszélgess róla, vitasd meg. Az életed múlhat azon, hogy ezt a narratívát is ismered. Engem nyugodtan le lehet hülyézni, meg betenni a konteós dobozba, de ez a Te életedet nem oldja meg. Nem szabad arra hagyatkozni, hogy az életünket kívülről megoldják mások. Most őszintén: azon kívül, hogy naponta 1000x az arcunkba tolják, hogy az “oltás életet ment” hányszor hallottad azt, hogy a megfelelő életmód is életmentő? Hányszor hallottad, hogy milyen sokan túlélik ezt a betegséget minden nap? Hányszor hallottad, hogy léteznek sikeres, működő gyógyszeres kezelések a kovidra? Ha egy picit is kutatsz, rá fogsz ezekre lelni, és akkor nem kell a félelemtől vezérelve cselekedni.

Én hiszem, hogy fel tudjuk ébreszteni önmagunkban és szeretteinkben a belső (sokszor nem annyira békés) harcost és NEM-et kell mondanunk mindenre, ami hosszútávon beleavatkozik a természet értelmes működésébe, és ami a természetes ellenálló képességünket okos technológiával ki akarja venni a kezünkből. Ki kell magunkban fejleszteni a saját túlélésünk művészetét megfelelő gondolkodással és a helyes életmód kialakításával. Közösségeket kell alkotni, amelyben olyan emberek vannak, akik erre a technokrata őrületre nemet mondanak és a természettel összhangban és harmóniában, értelmes emberhez (homo sapiens sapiens) méltó módon akarnak élni.

Zárásként egy pozitív, reményteli gondolat:

Gondoljunk bele abba, hogy az életben minden sorfordító áttörés a megingathatatlan hitnek és a kitartó, kemény munkának köszönhető. Ha sikeres sportolók, művészek életrajzát megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy állhatatosan, rendíthetetlenül hittek abban, hogy van értelme a határaikat feszegető munkának. A legcsodálatosabb tanulságok, amelyeket sokszor filmekben is megörökítenek, az átlagember számára elképzelhetetlen tragédiák és súlyos traumák eredményes feldolgozásának, továbbá a keserű, embert próbáló helyzetekből fakadó felállásnak köszönhetők. Ha megvizsgáljuk az életünket irányítani akaró elit fejlődéstörténetét, ők is kitartóan, apró lépésekben haladtak, míg közelebb kerültek a céljaikhoz. Ez a gazdasági szempontból már globalizált, politikailag azonban még az egységesítésért harcoló ún. új világrend nagyon hosszú, évszázados munka eredménye, s már többször megakasztotta a törekvéseket az, hogy az emberek nemet mondtak rá. Ha nyitottan, érdeklődve megvizsgáljuk azt, hogy a pandémia egészségügyi és gazdasági kritikusai milyen érvekkel szólalnak fel az intézkedésekkel szemben, láthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Rengeteg ügyvéd, orvos, és médiában nem szereplő politikus és aktivista dolgozik jelenleg azon világszerte, hogy felhívja az emberek figyelmét a közelgő technokrata világrendre, melynek egyik legfőbb eszköze a rendszeres, évente beadandó ún. kovid oltás lesz. (Egyre több szó esik arról a fősodorban, hogy a megjelenő mutánsok elleni “védettséghez” évente ismételni kell a beavatkozást.) Ez az ún. világjárvány egy csodálatos esély arra, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat és társadalmi szinten egy olyan tudatszint emelkedésben vegyünk részt (ne feledjük, hogy a felelősség azt jelenti, hogy én vagyok a forrása és a hatása is a gondolataimnak, i.e. a döntéseim visszahatnak rám, magyarul “amint bent úgy kint”), ami nem csak ezt az ún. pandémiát, hanem az elhatalmasodó kiszolgáltatottság érzetét is a hátunk mögé teheti.

Fel kell ismernünk, hogy a kocka el van vetve és az óra ketyeg…

1991-ben, az első Öböl-háború idején hangzott el először nagy nyilvánosság előtt politikai vezető szájából az Új világrend kifejezés. George Bush, a 41. amerikai elnök egyik elnöki bejelentés során hivatkozott rá. Az elképzelés, hogy a régi (értsd tradicionális) világot le kell bontani, persze nem új. A politikai és gazdasági elit folyamatosan el akarja törölni a múltat – lásd kommunista internacionálé “A múltat végképp eltörölni” -, mert az emberek alapvetően ragaszkodnak ahhoz, amit már megszoktak és így nehéz változ(tat)ást kicsikarni. Természetesen nem állítom, hogy régen MINDEN jobb volt, de sok minden volt, ami igen. A természettel való együttélés vs. a természet kiszipolyozása az erőforrásokért a profit érdekében jól tükrözi ezt a különbséget.

Az újabb és újabb világrendek szép, fokozatos alakulása azonban magasabb fordulatot vett, amikor 1913-ban megalakult az amerikai jegybank szerepét betöltő, azóta is privát tulajdonban lévő FED. Ennek örömére az 1 dolláros bankóra rá is került a hatalmi elitet szimbolizáló piramis a mindent látó szemmel, alá pedig az, hogy Novus Ordo Seclorum, szó szerint: a kor új rendje. Eleinte még bizonyos keretek között “észrevétlenül” működött az új rendszer, 1971 óta azonban – amikor a II. VH után köttetett breton woods-i egyezményt lezárta Nixon és az USD mögül kivették az aranyfedezetet – “elszabadult a pokol”, és beköszöntött a korlátok nélküli növekedés kényszere.

Az elmúlt 50 évben ennek köszönhetően az egész világ brutálisan eladósodott – persze fejlődött is ugyanilyen mértékben -, ugyanakkor a technológiai fejlődésért cserébe egy kifizethetetlen adósságcsomagot kapott a nyakába minden ember. Az elmúlt 20 évben ez még jobban felgyorsult. Míg 1971-2001 között az USA adóssága “csak” 5 ezer milliárd dollárig kúszott fel, addig az azóta eltelt 20 évben már 28 ezer milliárd USD-ig. HUSZONNYOLC EZER MILLIÁRD DOLLÁR. Még kimondani is sok. Leírva így néz ki: 28,000,000,000,000. (Ez mai forintban kifejezve 8,400,000,000,000,000, azaz nyolcezer négyszáz billió Ft, vagy 8,4 trillió Ft.) Szerintem még közgazdásznak sem kell lenni ahhoz, hogy lássuk: ez ebben a mértékben nem folytatódhat örökké.

Miért fontos ez?

A Worldometers.info weboldal adatai szerint a Föld lakossága az elmúlt 50 évben több, mint megduplázódott, előrejelzések szerint 2030-ra már 9+ milliárd ember lesz a Földön. Ennyi embert lekötni, munkával ellátni, etetni, gondozni, békében tartani, stb. elképesztő szervezést igényel. Mindezt úgy, hogy közben a robotika és a mesterséges intelligencia rohamos sebességgel fejlődik, így a termelés jelentős részét lassan gépekre lehet bízni. A korlátlan “pénznyomtatás” és a fénysebességű hálózatok, növekvő automatizálás korában az emberek jelentős része feleslegessé válik gazdasági szempontból. Brutális ezt így kimondani, de ha logikusan átgondoljuk, akkor ez a helyzet. A világgazdaság már most is kényszerített pályán mozog, mert bár a vezetők látják a populáció növekedéséből származó problémákat, a nép sokkal több emberből áll, s így még mindig elzavarhatják a populáció csökkentését szorgalmazó intézkedéseket, ha az emberek a saját vesztüket érzik. Ezért aztán a népességcsökkentés szükségességének “eladásához” okos marketing kell, és nagyon finom eszközök. Pontosan az, amiről az első mondatban írtam: a fokozatosság elve. (Az jóllehet fontos kiegészítés, hogy az európai “őslakosok” száma folyamatosan fogy, vagyis a populációk csökkentésének kényszere elsősorban a 3. világra kellene, hogy vonatkozzon. Európában az elmúlt 65 évben csak 30%-kal nőtt a népesség – a világ egészét tekintve ugyanebben az időszakban ez 280% -, az előrejelzések szerint a következő 30 évben az európai lakosság 5%-ot csökkenni fog az alacsony reprodukciós ráta miatt.)

Mi következHET az elmondottakból?

A világ vezetőinek egyszerűen muszáj a népesség csökkentésén munkálkodni, különben – főleg a nyugati világ fogyasztói társadalmának igényei miatt – a jelenlegi növekedési modell már nem sokáig fenntartható. Fel fogjuk zabálni a Földet. Erre hívták fel a figyelmet a Világgazdasági Fórum (WEF) bölcs(?) vezetői is, amikor 2020-ban elkezdték tolni a Great Reset (Nagy újraindítás) programját a Build back better (Egy jobbat visszaépíteni) elnevezésű jelmondattal. Ennek a programnak azonban olyan elemei vannak, amelyek finoman szólva is elgondolkodtatóak. A populáció növekedését ugyanis nem lehet akarattal megállítani egy demokráciában, csak a körülmények megváltoztatásával. Ez vagy a jólét megteremtése (lásd fejlett nyugati országok, ahol a jólét miatt a maslow-i szükségletek már másképp működnek és nincs annyi gyerek, a túlélés helyébe az önmegvalósítás szükséglete lépett), vagy egyéb, kevésbé népszerű módszerek, mint pl. mesterséges születésszabályozás. Az első megoldás nagyon drága és sok munkát igényel, a második viszont viszonylag egyszerű.

A nanotechnológia fejlődésével lehetővé vált, hogy oltásokon keresztül a szervezetünket kívülről befolyásoló technológia kerüljön a testünkbe, így központilag irányíthatóvá válhat a teljes népesség. (Mielőtt elkattintanál gyorsan, hogy “Józsi bácsi, te is idióta konteós vagy”, nézz ennek utána és meg fogsz lepődni. Íme egy videó + cikk egy remek összefoglaló tele konkrét hivatkozásokkal, angolul.) Ezért is fontos az “oltás az élet”-szerű hangzatos szlogenek elültetése (a fokozatosság elve alapján) az emberekben, mert a gyermekkori védőoltások sikere kapcsán már évtizedek óta megvan bennünk a tűszúrásokban lévő megoldás képe. “Eltűnt a fekete himlő, tehát az oltás működik.” Bár látszólag valóban sok mindent köszönhetünk az oltásoknak, az, hogy “AZ oltás működik” egy téves általánosítás, mert attól, hogy egy prevenciós célú gyógyszert az ember az izomba (v. vénába) kap, még nem biztos, hogy az minden esetben jó. Ha 10-ből 9x jó, akkor is 10%-ban nem. (Mint ahogy az orálisan bevehető gyógyszerek között sem minden jó.) Nem azt akarom mondani ezzel, hogy pl. a kovid elleni oltások ne működnének, hanem azt, hogy elkezdődött a vakcinázás egy sokkal széleskörűbb és rendszeresebb kiterjesztése, népszerűsítése.

A minap egy portfolio.hu-n megjelent cikk szerint a jövőbeli egészséghez rendszeres felnőttkori védőoltások bevezetését javasolják a szakemberek. Már a kovid oltások kapcsán is felröppent a hír, hogy újabb és újabb ismétlésre lehet szükség a vírus mutálódása miatt. Mindezt úgy, hogy a médiában 1 éve nem beszélnek arról, hogy az ember betegségekkel szembeni ellenálló képessége milyen életmód – tápanyagbevitel, mozgás, pihenés – mellett működik jól, és hogyan javítható, pedig a természetes megelőzés is legalább ugyanolyan fontos, ha már “el akarjuk laposítani a görbét”. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy amit most látunk, az a “process of gradualism”. Mint amikor a farkas csak az egyik lábát teszi be az ajtón, aztán a másikat és végül beront a házba. De ne legyen igazam!

Szerintem érdemes elgondolkodni ezen az elméleten, mert ha ez lesz a jövőnk, akkor egyszer s mindenkorra megváltozhat a világunk, és nem biztos, hogy azt szeretni fogjuk. Továbbra is hiszek abban, hogy az elme ereje, és egy közösen elképzelt ideális jövőkép sok mindent képes megváltoztatni, de ha azt hisszük, hogy a 27%-os ÁFA közös imával majd visszamegy 15%-ra, akkor nagyot fogunk koppanni.

Az új világrend úgy tűnik, hogy elkerülhetetlen, de hogy milyen lesz, az rajtunk is áll. Legyünk bátrak és nyitott szívvel, kíváncsian vizsgáljuk meg mindig a hihetetlen elméleteket is. Volt idő, amikor a Föld gömbölyűsége is hihetetlen volt, sőt emberek haltak meg azért, mert ezt hirdették.

Ennek kapcsán jut eszembe egy világhíres történet, s belőle egy “józsibácsis” gondolat:

1972. október 13-án (pénteken) egy uruguayi rugbycsapat Chilébe repült egy barátságos mérkőzésre, de a rossz idő miatt a pilóták elnézték a gép koordinátáit az Andok felett, és a repülőgép lezuhant. A balesetet a 45 utasból 29-en élték túl első körben. Napokig keresték őket mentőrepülőkkel és helikopterekkel, de a felhős időben nem látták meg a lezuhant repülőgép roncsait, s 10 nap után feladták a keresést, mondván “ilyen embertelen körülmények közepette lehetetlen a túlélés.” A “mégis túlélők” tehát magukra maradtak. Élelem híján (hiszen ebben a magasságban sem állat, sem növény nem nőtt, amivel csillapíthatták volna az éhségüket), barátaik és szeretteik holttestét elkezdték megenni, vizet hóból olvasztottak. 3 héttel később egy lavina újabb 9 embert ölt meg. Többszöri nekifutásra végül közel 60 nap után Nando Parrado és Roberto Canessa, a legjobb hozzáállással rendelkező túlélők 18 nap alatt, összesen 70 km-nyi sétálással, s közben barátaik és szeretteik testének nyers húsát fogyasztva eljutottak Chile zöld völgyeibe és megmenekültek az Andok hegyei között rekedt csapattársakkal együtt. Összesen 16 ember élte túl ezt a katasztrófát. Erről szólt az 1976-ban megjelent “Életben maradtak” c. könyv Piers Paul Read tollából, továbbá az Ethan Hawke főszereplésével, 1993-ban megjelent hasonló című film.

Elementáris erejű, magával ragadó ez a történet. Amikor először olvastam és láttam a filmet, napokig (vagy inkább hetekig) a hatása alatt voltam. Ha esetleg a Holdról költöztél vissza a közelmúltban és ezért még újdonságként hat rád ez a rövid összefoglaló, akkor ez közelező olvasmány / megnézvény. Az életben maradtak sztorija a túlélni akarás bibliája, ha lehet ilyet mondani.

Van-e aktualitása ennek a történetnek a jelenlegi helyzetben?

Ha mélyen belegondolunk, a legtöbbünket nem tanították meg sem a holisztikus gondolkodásra (=minden mindennel összefügg), sem a mentális rugalmasságra (=a hitrendszerünk néha ellenünk dolgozik ezért felül kell írni azt). Az “Életben maradtak” esetében az utóbbit kellett megtornáztatni, amikor a holttestek elfogyasztása mellett döntöttek a túlélés végett. Embert próbáló és bátorságot igénylő feladat ez, de azt mondják, hogy ha az ember elég nagy célt tűz ki, semmi sem lehetetlen.

Sajnálatos módon ahogy az iskolában is különválasztjuk a reál / humán beállítottságú diákokat és ennek megfelelően alakul a választott életpálya, a felnőtt életünkben is többnyire így gondolkodunk. “Ehhez értek, ahhoz nem.” “Én ilyen vagyok, nem olyan.” Mivel “úgy sem lehet mindent megtanulni”, ezért olyan területek megismerését is elengedjük sokszor, aminek nem tudása akár élet / halál kérdése is lehet. Engem pl. édesanyám hosszú betegsége majd 2012-ben bekövetkezett halála ébresztett rá arra, hogy az egészséget tekintve az oktatási rendszerből kisétálva többnyire eszköztelen vagyok. Fogalmam sincs, hogy az egészség milyen életmód következménye. Sokan vagyunk ezzel így, általában mások szenvedése és betegsége ébreszt rá bennünket arra, hogy törődnünk kell az egészségünkkel.

A másik dolog, amire rájöttem, hogy az életben kialakított protokollok nagyon sokszor nem az én érdekemet szolgálják. A könnyen készíthető, magas sikértartalmú lisztből készülő kenyér az ipari pékségeket szolgálja, nem a fogyasztó egészségét. A kemoterápiás szerek legalább annyira (ha nem jobban) szolgálják az azt gyártó cégek és munkahelyek fennmaradását, mint magát a beteg embert. Ha a te életed és megélhetésed múlik az említett két üzletág fenntarthatóságán, valószínűleg megfontolod, hogy érdekedben áll-e az igazság kiderítése. Szomorú dolog ez, de az életben folyamatos ez a kettősség, és a döntéseinket a saját túlélésünk határozza meg. (A probléma az, ha az ipari pék egyébként tudatosan kézműves kenyeret eszik…)

Hogy mégis mire akarok kilyukadni?

A hivatalos híradásokban szereplő adatok arra engednek következtetni, hogy a koronavírus által súlyosan megbetegedett emberek kórházi kezelési protokollja több sebből vérzik. Egy tegnapi (2021.03.31) jelentés szerint a lélegeztetőre kerülő emberek 95%-a meghal. Ha ez igaz (márpedig annak tűnik), akkor egyéni szinten mindent meg kell tennünk azért, hogy ne kerüljünk kórházba és lélegeztetőre. MINDENT! Mentális rugalmasságunkat edzeni kell, és a hős mentalitást ki kell magunkban fejleszteni az áldozat mentalitás helyett (=mentsen meg valaki). Ez gyakorlati szempontból azt jelenti, hogy nyitottá kell válnunk olyan empirikus tapasztalatok őszinte vizsgálatára is, melyekről esetleg a fősodratú médiában még nem írt senki, mint működő kezelési módszer. Ilyenek lehetnek a Dr. Flavia Grosan nagyváradi tüdőgyógyász által leírt infók (1000+ kezelt beteg, haláleset nélkül), de még az olyan egyszerű információk is, hogy a tünetek megjelenését követően az ember igyon egész nap fokhagymás vizet, mert ez sokak tapasztalata szerint segít elkerülni a tüdőgyulladást. (3 dl vízbe beáztatsz 24h-ra 1 gerezd fokhagymát, másnap egész nap iszod kortyonként, miközben készíted az újabb adagot az azt követő napra). Ugyanilyen a 10 000 NE D vitamin és a min 5 gramm C vitamin / nap a védekezőképesség növelése céljából, vagy akár a mindennapos meditáció és stresszoldás. Még véletlenül se vegyétek ezeket egészségügyi tanácsnak, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a háziorvosi és kórházi rendszer elképesztő túlterheltsége mellett neked is kezedbe kell venned a saját sorsodat.

Érdemes megnézni Nando Parrado és Roberto Canessa előadásait / interjúit, hogy az ember kapjon némi inspirációt a bátorsághoz és önmaga megmentéséhez.

Ha esetleg érdekel egy rövid dokumentumfilm erről a történetről, akkor nézd meg az alábbi videót:

Most már arról is beszélnek, hogy a korábbi életünket soha nem kapjuk vissza és akár lesz működő vakcina, akár nem, a maszk életünk végéig velünk maradhat. Szomorú jövőkép ez. S bár nem kétlem, hogy “piacra dobhatnak” egy olyan vírust is a világ irányítói, ami minden egyéni tényezőtől függetlenül szedni fogja áldozatait (Bill Gates egyszer mosolyogva azt nyilatkozta, hogy “ha a mostani vírust nem veszik komolyan az emberek, a következőt majd komolyan fogják venni” – lehet, hogy ez lesz a COVID21, amiről már most lehet olvasni), de a CovID19 névre keresztelt világjárvány még nem ez a szint. Ha esetleg összeesküvés-elmélet szagot éreznél ettől a bevezetőtől, akkor szívből ajánlom figyelmedbe Klaus Schwab: Covid19 – The Great Reset (A nagy újrakezdés / visszaállítás) c. könyvét tanulmányozásra, melyben a Világgazdasági Fórum (WEF) alapítója rendkívül pozitívan elmélkedik a járvány nyújtotta lehetőségekről, már ami a világ gazdasági rendszerének gyökeres átalakítását illeti. Ezt a ”Nagy újrakezdést” 2021 januárjában, Davosban fogják majd hivatalosan is bejelenteni a WEF következő ülésén.

Na de nézzük, mégis miért gondolom azt, hogy a Covid19 még nem ez a szint és mi az, amiről a híradásokban soha nem esik szó, ami egyébként fontos lenne.

Előre bocsátom – de ez talán a korábbi, hasonló témájú bejegyzéseimből is kiderült -, hogy nem vagyok vírustagadó, sem elbagatellizálni nem kívánok egy olyan helyzetet, melyben szomorú és fájdalmas körülmények között halnak meg embertársaim. Hiszek azoknak az orvosoknak is, akik a saját megélésüket írják le, és arról mesélnek, hogy amit tapasztalnak, az az érintett embereknél nem hasonlítható össze az influenzával. Nekem is vannak koronavírussal megbetegedett barátaim, ismerőseim, akik beszámoltak arról, hogy régen nem voltak ilyen pocsékul, mint a Covidnak köszönhetően. Mindezek ellenére mégis a szkeptikus táborban vagyok, akik valamiért úgy érzik, hogy ezzel az egésszel kapcsolatban valami nem gömbölyű. Szeretném ezt a józan paraszti gondolatmenetet végigvezetni, hogy elgondolkodtassam főleg azokat, akik szívük szerint mindenkit bezárnának a saját lakásába hetekre, hogy végre megálljon ennek a gyilkos vírusnak a terjedése.

Hosszú évek óta követek olyan orvosokat és tudós embereket, az ő munkásságukat (pl. Dr. Zach Bush MD, Dr. David Perlmutter MD, a néhai Dr. Ryke Geerd Hamer MD), akik az élettant – az élet tanulmányozását – holisztikusan szemlélik, és így világunk, s benne a testi-lelki egészségünk ideális működését az ökológiai egyensúly meglétében látják.

Az említett tudós és kutató emberek úgy vélik, hogy minden élőlény és vírus (ami ugye nem élőlény) az életünk, környezetünk hasznos része, és szerepük van abban, hogy a folyamatos változásokra felkészítsék a benne élő lények szervezetét. Ennek értelmében az ún. kórokozók, de leginkább az önálló életre nem képes vírusok nem az életünkre törnek, hanem valamilyen adaptációs feladatot látnak el. (Ha belegondolunk, egy pici babába azért van beleprogramozva, hogy a szájába dugjon mindent, mert a garatmanduláján keresztül így ismerkedik meg környezet mikroflórájával, amihez adaptálódnia kell az ún. immunrendszerének. Ugye az megvan, hogy a porban fetrengő cigánygyerek kevésbé krónikusan beteg – ha egyáltalán -, mint aki állandóan steril környezetben él.)

Ezek az orvosok és kutatók azt állítják, hogy a baktériumok / vírusok jelenlétében tapasztalt betegségek valójában a szervezet alkalmazkodásának köszönhetően szaporodnak el, és nem a kiváltó okai az elváltozásnak, hanem a velejárói. Még egyszer: nem kiváltó ok a baktérium / vírus, hanem a betegség velejárója. Ha kiváltó ok lenne, akkor mindenki, akibe belekerül a vírus vagy baktérium, ugyanúgy megbetegedhetne tőle, de ez mégsem így történik. Ez így nem pontos megközelítés, de erre még visszatérek mindjárt, hogy mi hiányzik még ebből a képletből.

E szerint a nézet szerint azért szaporodnak el a baktériumok és vírusok az ember szervezetében, mert a kibillent egyensúlyi állapotból (aminek egészséges állapotát homeosztázisnak nevezi a tudomány) ezek a kis élőlények és információhordozók éppen a helyreállításban, vagyis az egészségi állapot visszaállításában vesznek részt. Amikor pedig mégis valaki meghal, akkor ez azért történik, mert egyrészt a szervezet számára nem állnak rendelkezésre azok a mikrotápanyagok (vitaminok, nyomelemek, stb.) ami a helyreállításhoz szükséges, másrészt pedig a helytelen életmód következtében mitokondriálisan - azaz a sejtjeink “energiagyártó” szervecskéi tekintetében - le vagyunk reménytelenül gyengülve, ráadásul a cudar állapotunkra is helytelenül reagálunk, ezért az érzelmi, és így hormonális működésünk is fel van borulva. Erre mindjárt visszatérek. A mitokondriális gyengeség egyik oka a nyugati “kényelmes” életmód, és a hormézis - a testet időszakos fizikai stresszben tartás - teljes hiánya. Sokat ülünk, fizikai munka nincs, rosszul lélegzünk, szarokat eszünk, stb. A mitokondriális egészség egy elég összetett téma, abszolút laikusként sokat tanulmányozom, és szívből ajánlom mindenki figyelmébe, hogy nézzen utána ennek.

Az epigenetika kutatói – akik szerint nem a genetikai öröklöttség az elsődleges, hanem a környezeti tényezőkre adott viselkedésünk, reakcióink – egyöntetűen azt állítják, hogy nem csak az a lényeg, hogy mi történik velünk, hanem az, hogy mindezt hogyan éljük meg / hogyan érzékeljük a saját túlélő programjaink tükrében. Eklatáns példája ennek az egyik leghíresebb holokauszt túlélő osztrák pszichiáter, Dr. Viktor Frankl története, aki az értelem tudományát - tudományos nevén logoterápia - dolgozta ki a saját szenvedéseiből. (…és mégis mondj igent az életre! c. könyvét szeretettel ajánlom.)

A korábban felsoroltakon túl tehát van egy olyan tényező is, hogy a környezeti veszélyhelyzeteket a saját túlélésem szempontjából hogyan érzékelem és értelmezem. Minél inkább félelmi helyzetben működünk hormonálisan (magas kortizol és adrenalin szint), annál kevésbé tud aktivizálódni a paraszimpatikus (lenyugvó állapotot szabályozó) rendszerünk, ami a helyreállításért felel (ideális esetben 3% szimpatikus és 97% paraszimpatikus működésnek kellene lennie, vagyis életünk 3%-ban kellene csak stresszhelyzetet kezelnünk). Tudományos tény továbbá, hogy a vegetatív idegrendszer szimpatikus (üss/menekülj – fight or flight) állapotában a sejtek védekező rendszere takarékon működik, vagyis ha félünk, sokkal hamarabb megbetegszünk, mert a sejtek a túléléshez használják fel az energiát, nem a védekezésre.

Megismétlem az előző mondatot, mert ez kulcs: a mitokondrium nem csak energiát (ATP) készít, hanem a sejt védelmi feladatait is ellátja veszélyhelyzetben és nem tudja mind a kettőt megtenni egyszerre. Ha félsz, akkor nem tud védekezni megfelelően! Ezért végtelenül ostoba és veszélyes a koronavírussal kapcsolatos folyamatos félelemkeltés, mert ezzel hatványozottan nő azoknak a száma, akikre ténylegesen veszélyes ez a helyzet. És nem csak azért, mert a helytelen életmód miatt nincs a testünkben elég erő (tápanyag, stb.) és mitokondriálisan gyengék vagyunk, hanem azért is, mert a legtöbben nem rendelkezünk azzal a tudással, ami megóvna bennünket a félelemtől. Ez a tudás pedig pont olyan empirikus tapasztalaton nyugvó tudományos információkból áll, amiket az imént leírtam, s amelyekről azért nincs tudása az átlagembernek, mert a közoktatásban ez sajnos nem szerepel.

“Meggazdagodni mások szegénysége és ostobasága árán lehet.”

– mondta Demján Sándor. Ha nem akarjuk, hogy kihasználják a tudatlanságunkat az emberi pszichológiát nagyon jól ismerők, akkor meg kell okosodnunk.

A következő téma, ami fontos, az egyéni működésünk. A nyugati, modern orvostudomány egyik legnagyobb tévedésének (hiányának) azt látom, hogy “a mindenkire jó sapkában” gondolkodik. (One size fits all). A megbetegedések kapcsán nem vizsgálja sem a beteg körülményeit, sem a személyes megélését, sem pedig azt, hogy milyen típusú is az ember. A pszichológiában (és az üzleti kommunikációban is) ismert dolog, hogy alapvetően 4 személyiségtípus van – szangvinikus, kolerikus, melankolikus, flegmatikus – (a zseniális Enneagram szerint 9!), és az emberi kapcsolataink minőségének javításához rendkívül hasznos ezekkel tisztában lenni. Minden embertípus máshogy viselkedik (és reagál) az alapvető szükségleteinek kielégítésével kapcsolatban, s ha ez így van (márpedig így van), akkor hogyan gondolhatjuk azt, hogy a gyógyulás-gyógyítás terén ez az információ irreleváns? Meglátásom szerint megfelelő szemlélettel 8 hónap alatt rengeteg hasznos adatot össze lehet volna gyűjteni, ami ezeket a tényezőket is vizsgálja.

És akkor – ha már tudomány – eljutunk oda, hogy a járvány terjedésének megakadályozása a maszkon múlik. Ez az, amit mindenki személyesen megtehet, “a másik emberért”. Legalábbis ezt mondják és egyre inkább ezt követelik az emberek (és a hatóságok) mindenkitől. Ezzel “csak” az a baj, hogy ezt semmilyen tudományos kutatás nem támasztja alá, pontosabban én nem találtam ilyeneket. Ha lennének, biztosan vezércikkekben írnának ezekről újságok címoldalán. Igen, én is láttam azokat a képeket, ahol lefényképezték, hogy maszkkal és maszk nélkül a szájból kirepülő nyáldarabkák milyen messzire tudnak jutni, de ez csak azt bizonyítja, hogy maszk nélkül távolabb. Semmi egyebet nem bizonyítanak ezek a képek azzal kapcsolatban, hogy ez mennyire növeli meg a fertőzés arányát. Ez egy feltételezés és mint tudjuk Mr. Eugene Lewis Fordsworthe filozófus és politológus tollából: “Assumption is the mother of all mistakes.” (A feltételezés a hibázás anyukája.) Van azonban több olyan, ténylegesen megjelentetett tudományos kutatás (ezek itt, itt és itt találhatók), amelyben arra az eredményre jutottak tudós emberek, hogy a járványok / fertőzések megakadályozásában eddig szinte semmilyen hatása nem volt annak, hogy hordanak-e az emberek maszkot vagy sem. (Még a kórházi műtét során sem.) Tudom, hogy a fröcsögő nyálat bemutató képeket látva ez hihetetlennek hangzik, de ez tűnik a tudományos igazságnak. (S mivel jogállamban élünk, és mindenki perelhető a félretájékoztatásért, ezért biztosan nem véletlen az sem, hogy ráírják a maszkok csomagolására / dobozára is, hogy semmilyen járvány terjedését nem lehet vele megakadályozni.) Ettől még persze hordjuk és érezzük magunkat jobban, hogy “teszünk valamit a közért”, csak legyünk tisztában azzal, hogy ez tudományosan nem állja meg a helyét. Fontos, hogy nem lázítani akarok, engem a tudományos igazság érdekel.

Zárásképpen az a véleményem, hogy minden organizmus / rendszer a saját túlélésére hajt (erről már írtam korábban), ami nagyon sok területen a mi egyéni túlélésünk ellenében tud csak megtörténni. Ahogy a természetben a tápláléklánc egyes tagjai mind a saját túlélésükre hajtanak, nekünk, egyéni szinten is ez a feladatunk.

Az egyetlen valódi megoldás ezért a személyes felelősségünk felvállalása és a világ (benne a gazdaság, kereskedelem, egészség, testünk, stb.) működésének megismerése. Ha ezt a felelősséget kihelyezzük másokra tudatlanul, akkor előfordulhat olyan helyzet az életünkben, amikor a rövidebbet húzzuk és csak mutogatni tudunk másokra (s közben elfelejtjük, hogy 3 ujjunk visszamutat ránk). Tisztában vagyok vele, hogy a helyzetet sok minden árnyalja - pl. a ténylegesen életmentő orvosi beavatkozások eszközeinek, szakembereinek finanszírozására szükség van a krónikus betegek hatalmas számára és az abból származó bevételekre, stb. -, de ha jobb, igazságosabb világot szeretnénk, akkor legyünk tisztában azzal, hogy miből mi következik.

Ahogy a tudomány állítja: folyamatos háború folyik a szervezetben, hogy az egészség fennmaradjon. De mi van, ha ez valójában egy metafora, amelyet azért találtak ki nagyon okos, tudós üzletemberek, hogy el lehessen adni a test elleni háború eszközeit is? (Mint a valódi háborúknál, ahol az összecsapás kierőszakolása nélkül nem lehetne eladni a fegyvereket.) Nem lehet, hogy ez a védekező rendszer valójában egy egyensúlyba hozó rendszer inkább? Vagyis nem felpofozni kell a gyereket, ha rossz, hanem megérteni, hogy milyen hiányból fakadóan viselkedik úgy, ahogy…

Elmondom mire gondolok:

Élénk vita folyik a megelőzésre koncentráló táplálék kiegészítő biznisz (i.e. “immunrendszer megerősítése” a betegségek elkerülése végett) és a már meglévő betegségeket (vagy inkább azok tüneteit) eltűntetni óhajtó akadémikus orvostudomány (és gyógyszeripar) között, hogy vajon létezik-e olyan, hogy “megerősíteni az immunrendszert”, miközben a szervezetünk esetében is igaz lehet a mondás, hogy egyensúlyban jól működik, egyensúlyvesztett állapotban pedig nem. (Pl. ha megfelelően aktív vagyok nappal és megfelelően inaktív éjszaka, akkor másnap ez a kör szerencsésen újraindulhat, de ha napközben nem vagyok aktív – sem szellemileg, sem testileg -, akkor az éjszakai inaktivitás is sérülhet, és így a valódi regeneráció nem történik meg, amely az alvás egyik legfontosabb célja.) Vagyis nem az ún. immunrendszer tartja karban a testünket, hanem az történik, hogy egyensúlyi állapotban a belső környezetünkben jelen lévő mikrobák és vírusok nem szaporodnak el és így nem okoznak a szervezetünkben semmilyen elváltozást (s ezért van az is, hogy nem mindenki lesz beteg egy járványos időszakban). Ha pedig kiesünk az egyensúlyból, mert nem megfelelő az életmódunk (táplálkozás, mozgás, alvás), valamint nincsen tudásunk a környezet folyamatos változásaira adott biológiai reakcióink természetéről (pl. miért félek valamitől, és miért nem, s tudok-e az automatikusan megjelenő érzéseimen változtatni, s ha igen, hogyan), akkor a szervezetünk beindít olyan értelmes válaszreakciókat (alkalmazkodási céllal), amelyben a folyamatosan bennünk lévő mikrobák és vírusok “felszaporodnak” és aktívvá válnak, s valójában az egyensúlyi helyzetbe való visszatérés támogatói lesznek, nem pedig a betegségek okozói (vagyis jelenlétük nem a betegségek kiváltói, hanem a kísérői).

Magyarul nem egy “háborús helyzet” jön létre (amelyben az ún. immunrendszer a betolakodók ellen felveszi a harcot), hanem a szervezet az egyensúlyi helyzetbe való visszatéréshez bizonyos elváltozásokat produkál automatikusan, amelyet mi betegségként definiáltunk. S ha ezeknek az elváltozásoknak a természetét megértjük, akkor rájövünk, hogy nem harcolni kell az ún. kórokozók és az általuk okozott betegségek ellen, hanem a szervezetet kell megfelelő módon támogatni az egyensúlyi helyzetbe való visszatéréshez, miközben a környezetünket higiénikusan és nyugalmat biztosítóan tartjuk, amelyben az egyensúlyi helyzetbe való visszatérés megtörténhet. (Ne feledjük, hogy a múlt világjárványai olyan időszakokban tomboltak, amikor háború, éhínség és magas fokú szegénység volt – ami lelkileg igen megterhelő élethelyzet már alapból – és nem voltak alapvető higiéniára vonatkozó ismereteink, fekália folyt az utcán, döglött állatok hevertek szerteszét, stb.) A szervezet megfelelő módon történő támogatása pedig minden kibillent egyensúlyi helyzetben más és más. Más, ha nátha van és más, ha szív és érrendszeri betegség vagy rák.

Miért gondolom ezt?

7,5 éve vannak gyermekeim, illetve ekkor született az első, és azóta számos betegség kialakulását és megszűnését végigkísértem mindkét kisfiamnál. Eleinte félelemmel közelítettem a betegségeikhez, aztán pl. a felső légúti betegségek lefolyásának megértéséhez egyre közelebb kerültem, mert állandóan figyeltem, hogy éppen mire van / lehet szükségük. (Természetesen a szakemberek tanácsára is támaszkodom / támaszkodtam, de ma már egyre jobban ismerem a kibillenés és visszabillenés folyamatát, legalábbis ami a felső légúti betegségeket illeti.) Mára már a szokásos tavaszi, őszi betegségek lefolyása teljesen kiszámíthatóvá vált, nagyrészt tisztába kerültünk azzal, hogy hogyan tudjuk megtámogatni a szervezet öngyógyító mechanizmusait. (Máshogy kell akkor, amikor tüsszög, máshogy amikor szárazon köhög, és máshogy, amikor már hurutosan.) A kérdésem pedig az, hogy mi van akkor, ha ez minden – akár súlyosabb – elváltozás esetén ugyanilyen ciklikus természetű, csak nem ismerjük ezeket a ciklusokat, és ezért félünk? S mi van akkor, ha nem az immunrendszer győzi le a betolakodókat, hanem a testünk/lelkünk megfelelő támogatása következtében a szervezet működése automatikusan visszaáll az egyensúlyi helyzetbe, amelyben nincsen betegség?

Mondok egy példát: volt-e már olyan, hogy egy nagyon aktív, “hajtós és stresszes” időszak lezárása után hirtelen beteg lettél? Ez szinte mindenkivel előfordul. Mi történik ilyenkor? Az, hogy a vegetatív idegrendszerünk aktivitásra “létrehozott” szimpatikus része túlpörög és nincs egyensúlyban az inaktivitásra “létrehozott” paraszimpatikus részével. (Mint az éjszaka egyensúlya a nappallal.) Az energiacserénk, anyagcserénk, hormonális rendszerünk nem tud valódi ciklikusságban működni, mert az élethelyzetünk miatti életmódunk ezt nem hagyja. Akkor is termelődik az adrenalin és a kortizol, amikor már pihennünk kéne, de nem lehet, mert “határidő van”. Viszont abban a pillanatban, amikor lejöttünk a feszkós helyzetről, a szervezet regenerációs üzemmódba kapcsol és a kibillent állapotot (=erőforrások túlzott felhasználása) az egyébként is benne lévő mikrobákkal helyrehozza (amelyek elszaporodásakor betegséget tapasztalunk) és pihenni „küld”, esetleg lázzal együtt. Nem csoda, hogy amikor ilyenkor mintát vesznek tőlünk, sok bennünk egy bizonyos vírus vagy baktérium. De mi van, ha ez nem ok, hanem okozat? (Kis kitérő: mi van, ha azok a covid pozitív emberek, akik betegek is lesznek a vírustól – szemben az emberek többségével, akik nem – valójában azért betegednek mert, mert az állandó félelmi helyzetben ez a szimpatikus-paraszimpatikus egyensúly ugyancsak kibillent és valahogy muszáj helyrehozni?)

Körülbelül 12 éve találkoztam először a Dr. Ryke Geerd Hamer által az 1980-as években összerakott rendszerrel, amit ő Új Német Orvostudománynak / Germán Gyógytudománynak nevezett el. Hamer egy német orvos volt, aki a saját fiának a halála után hererákos lett, majd a haláleset miatti biológiai konfliktusát megértve – mely minden esetben a túlélésben gyökerezik – automatikusan helyrehozta a saját daganatos betegségét (konvencionális beavatkozások nélkül). Ezt követően orvosként 10 év alatt 40 ezer esettanulmányt szedett össze különféle daganatos elváltozásokat elszenvedő emberek személyes történeteiből, majd ezekből megalkotta a Tudományos táblázatát, melyben az egyes betegségtípusok mögöttes biológiai konfliktusait szedte rendszerbe. Magyarul: az agyunk tudattalan részének a személyes túlélésünk érdekében elkövetett biológiai válaszreakcióinak a rendszeréről van szó. Állítása szerint, melyet egy tudományos testület előtt be is bizonyított – de lesöpörték az asztalról, mert annyira ellentmond a modern tudomány paradigmáinak -, minden betegség kialakulása megérthető és a lefolyása prognosztizálható. Semmi sem történik véletlenül, az életünkre törő súlyos és sajnos sok esetben végzetes betegségek valójában olyan megoldatlan biológiai konfliktusok, amelyek megfelelő felismerése esetén a halál megelőzhető lenne.

Hogy egy analógiát mondjak: azok a cégek / szervezetek, amelyek a piaci környezet megváltozásához megfelelő módon alkalmazodnak túlélnek, akik nem, azok csődbe mennek. 2001.09.11 előtt pl. a Victorinox cég 98%-ban a svájci bicskákból élt, 9-11 követően (amikor már nem lehetett a kézipoggyászban bicskát felvinni a repülőkre) kénytelenek voltak alkalmazkodni és átalakítani az üzleti modelljüket. Ma már a bevételüknek csak 34%-át adják a bicskák, a többit bőröndök, táskák, stb és köszönik, jól vannak. Vagyis Darwin után szabadon: A túlélés a helyzet felismerésén és az alkalmazkodás képességén múlik.

Nem gondolnám, hogy a testünk esetében ez máshogy lenne. Gondolatébresztőként azt ajánlom, hogy szánjatok rá 1 órát az alábbi prezentációra, mert megéri:

A szándék kinyilvánításának szükségessége mindannyiunk számára ismerős, akik a saját életükben bőséget, egészséget akarunk teremteni, minden megvilágosodott bölcs ember arról beszél, hogy a meditáció (önkiüresítés, felesleges és korlátozó elmeprogramok elhagyása), az imagináció (az ideális valóság tiszta képeinek megteremtése elme szintjén) a teremtő folyamat elengedhetetlen részei. Vagyis nincsen két valóság, minden teremtés ugyanabból az energiafolyamból történik. A különbség “mindössze” annyi, hogy ki mire használja ezt a láthatatlan kvantummezőt, amely minden teremtés alapja.

Ha megnézzük a történelem eseményeit, akkor azt látjuk, hogy minden esetben az emberek (rassztól függetlenül) közös nevezőjének a szétrombolását (vagyis a mindannyiunkban velünk született emberség tudatos lebontását) akarták elérni, a nagy közös ÉN-t akarták/akarják szétszabdalni, ezért is lett tört-én-elem a neve a világesemények rögzítésének. Amíg az emberek az emberségüket felszámolva egymással harcolnak, egymást gyilkolják mások által fejükbe tett eszmények alapján, addig megfelelő anyagi bázissal (pl. pénzkibocsátás monopóliuma) és az információs csatornák (a teljes média) birtoklásával elérhető az “eladási folyamat” következő állomása, vagyis olyan intézkedések elfogadtatása, amelyek a félelemből történő egymásnak ugrasztás és az ebből fakadó “azt akarom, hogy ennek vége legyen” érzés következtében megoldásként jelennek meg.

A hatalom végcélja a teljes kontroll létrehozása, egy minden pillanatban irányított és irányítható olyan modern rabszolgaság, melyben az átlagember szabadnak hiszi magát, miközben az életének egyre több (aztán idővel minden) aspektusa keretek közé van szorítva. Ha a teljes irányítás létrejött, a lázadás szinte lehetetlenné válik, mert a jól megfizetett és mindannyiunkhoz hasonlóan túlélésre (vagy inkább jól élésre) játszó rendfenntartó hatalom gondoskodni fog róla, hogy senki ne lóghasson ki a sorból. Aki szervezkedik egy alternatív valóságért, azonnal meg fogják találni, és az engedetlenséget azzal jutalmazzák majd, hogy “kikapcsolják a személyi igazolványt”, ami lehetetlenné teszi a társadalomban való létezést, hiszen sem autót vezetni, sem hivatalos ügyeket intézni, vásárolni, nem lehet majd így. “Szabadság” csak annak jár majd, aki betartja a rendelkezéseket, bármilyenek is legyenek azok.

Az arcfelismerő rendszerek és a gyors sebességű internet hálózatok következtében minden mozgásunkat, vásárlásunkat ismerni fogják, ismert adat lesz, hogy kivel és mikor találkozunk, mennyi időt töltünk együtt és valószínűleg az is, hogy miről beszélgetünk. Az egyedüli dolog, amiben a szabadságunk (talán egy ideig) megmarad az a saját gondolataink megválasztása, de azzal nem sokat fogunk tudni kezdeni.

Amikor 9-11 megtörtént, az Amerikai Kongresszus rövid úton elfogadta az ún. P.A.T.R.I.O.T. ACT nevezetű törvényt, amelynek semmi köze nincs a hazafiassághoz, a PATRIOT ebben az esetben egy betűszó (azért nem is Patriot Act lett a neve kisbetűvel), mely a terrorizmus eszközeinek a feltérképezéséhez nyújt eszközöket (Providing Appropriate Tools Required to Intercept and Obstruct Terrorism). Tessék ellátogatni a P.A.T.R.I.O.T. ACT wikipedia oldalára, ott ezt le is írják kendőzetlenül.

Említettem, hogy az igazságot / szándékot / terveket ki kell teregetni, ez is egy ilyen. Az igazságkutatók úgy vélik, hogy az ún. “koronavírus pandémia” kapcsán is ugyanez történik, hiszen tudvalévő, hogy a járványt megelőzte 2019 őszén egy Event 201 nevű eseménysorozat, melyben egy világjárvány szimulációját hajtották végre a beavatott “szakértők”, s maga a COVID elnevezés is valószínűsíthetően egy szándék megnyilatkozása. Ha belegondolunk ugyanis, a “koronavírus” elnevezésben sehol sem szerepel a “D” betű (hacsak nem a Pandemic, világjárvány szóból emelték azt ki random módon), vagyis nehezen magyarázható, hogy miért nem COVIR-19 lett a neve ennek az egésznek, hacsak nem azt feltételezzük, hogy a PATRIOT ACT-hez hasonlóan itt egy betűszóról van szó.

Ha igen, akkor mi is lehet ez a COVID?

Aki követi az alternatív médiát és azon frontvonalban dolgozó orvosok nyilatkozatait, akik azt állítják empirikus tapasztalattal, hogy már létezik a tüneteket enyhítő és elmulasztó gyógyszeres kezelés a koronavírus ellen, azok meglepődhetnek azon (vagy éppen felébresztheti őket, hogy valami nem gömbölyű), hogy ezek az információk a hivatalos médiacsatornákra nem jutnak el. (Arról most nem beszélek, hogy a betegségekre való fogékonyság csökkentésének milyen eszközei vannak, bár az is rendkívül lényeges.) Mint látjuk, a végső megoldás tehát a koronavírus vakcina lenne, azon túl is egy olyan megvédett és a koronavírussal szemben “felkészített” társadalom, amelynek bizonyítványa is van arról, hogy őt a “halálos vírussal” szemben immunizálták. Egyre több szó esik arról is, hogy enélkül a bizonyítvány nélkül nem lehet majd repülőre szállni, iskolába járni, stb. bár az éppen tapasztalható ellenállással szemben ez finoman mindig formálódik. Ha ez igaz, s a jelek szerint ebbe az irányba haladunk, akkor értelmet nyer az a feltételezés, hogy a COVID elnevezés a “Certification of Vaccination ID” rövidítése, ami tulajdonképpen egy olyan (könnyedén ellenőrizhető digitális) oltási könyv lenne, mint amilyet a gyerekek is megkapnak a gyermekkori védőoltások mellé. (Sajnos a disztópiát vízionáló kutatók szerint ha ez átmegy, akkor onnantól rendszeres felnőttkori védőoltások bevezetése is várható mindenféle járványok ellen, s így értelmet fog nyerni a “biztonságos társadalmi létezést” lehetővé tevő digitális oltási könyv is.) Hogy ez csak összeesküvés elmélet vagy már összeesküvés gyakorlat, azt meg fogjuk látni.

Megjegyzés: A COVID elnevezés persze a „COronaVirus Disease” vagyis a koronavírus betegség elnevezése is lehet, a hivatalos (=hatalom érdekeinek megfelelő) tájékoztatás legalábbis ezt mondja. Mindezek mellett továbbra is érdeklődve figyelhetjük, hogy a betűszó alternatív elnevezése testet ölt-e vagy sem.

Mit lehet tenni?

Sajnos egyre kevesebbet, de még tehetünk egy s mást. Mivel a teremtés forrásához mi is ugyanúgy hozzáférünk, mint az események szálait mozgató felsőbb hatalmak, ezért abban hiszek, hogy az informálódáson és a hasonló gondolkodású emberekkel való kapcsolódáson túl el kell szórni folyamatosan a józan paraszti ész magvait, és szeretettel, kíváncsisággal kell közelíteni azon embertársainkhoz, akik szerint a fenti eszmefuttatás egy beteg elme szüleménye. Beszélni kell arról bátran, amit igaznak hiszünk és gondolatainkban azt a jövőképet szükséges megteremteni, amelyben tudatos egységben lehet az emberiség a folyamatos egymásnak feszülés helyett.

Továbbra is hiszem azt, amit a híres építész, feltaláló és jövőkutató Buckminster Fuller vallott, hogy egy rossz rendszert nem lebontani kell, hanem egy új rendszer létrehozásával lehet idejétmúlttá tenni. (És ez az új igazságos, “éberséges” rendszer NEM az “Új világrend”, amiről a média és a politikusok beszélnek.)

Legyünk éberek, váljunk kritikus gondolkodóvá és kérdőjelezzünk meg mindent!

A gyümölcs azért édes, hogy amikor lehullik a fáról, akkor “örömmel” megegyék az állatok (a magjával együtt), s amikor az emésztési folyamat végén a mag kijön székletbe burkolva és a földre hull, akkor rögtön éltető trágya vegye azt körül, ami segíti a túlélési potenciált. A rákos sejtek is így működnek, amelyek bizonyos – szellemi, lelki és fizikai – környezetben (amely fölött az embernek sokkal több hatalma van, mint azt tanítják), burjánzani kezd a gazdatest elpusztítása árán is, mint egy élősködő. Egy gazdasági társulásba (vállalat, cég is) is bele van kódolva a túlélés szükségessége, ezért lényeges a folyamatos növekedés függetlenül attól, hogy mennyire pusztító a hatása annak, amit a vállalat csinál. (Pl. azok a cégek, akik már bizonyítottan rákkeltő, mérgező tartósítószereket gyártanak és a termelésen túl azon munkálkodnak, hogy egyrészt sokat adjanak el a termékből, másrészt, hogy ez ne derüljön ki – és ezért lefizetik a “független” biztonsági szakértőt – , a saját túlélésük érdekében teszik). Az életben semmi sem stagnál. Minden vagy fejlődik, vagy visszafejlődik. Minden organizmust a túlélés hajt, a legtöbb férfi is ezért érzi azt, hogy a magját mindenhová el kéne szórnia (mintha ennek lenne értelme), s a nőket azért vonzzák a vagány vagy a pénzes pasik, mert (azt hiszik, hogy) biztonságban lesznek mellettük, ami megint növeli a saját génállományuk túlélési potenciálját.

2001. szeptember 11-én New Yorkban éltem. “Első sorból” néztem végig és tapasztaltam meg azt, hogy egyik napról a másikra hogyan változnak meg az emberek érzelmei, és a véleményük a világról. A new yorkiak – és az amerikaiak úgy általában – nem tartották a háborút szükségszerűnek, szeptember 11. reggel 8:44-ig csak a valamiért félelemben, rettegésben élőknek jutott max. eszébe az, hogy ismeretlen emberek halálát kívánják. A WTC összeoml(aszt)ása után azonban ez egyetlen pillanat alatt a múlté lett. Meg kellett ölni minden feltételezett elkövetőt, így sem a háborús gépezetre előkészített gigaköltségvetés jóváhagyása, sem az amerikaiak szabadságának véget vető ún. P.A.T.R.I.O.T. ACT elfogadása nem ütközött a társadalom ellenállásába. Elindult a konkrét ellenség nélküli – a terror “elleni” – háború (vö “fighting for peace is like fucking for virginity”), amely akkor ér véget, ha “odafönt” valaki kitalálja, hogy most már lejárt ez a lemez. Milliók haltak meg az ezt követő években és a modern, felvilágosult, és jól informált(!) médiafogyasztó azt hihette, hogy minden jogosan történt, és csak a bűnösök nyerték el méltó jutalmukat.

Aztán jött Bradley (Chelsea) Manning, Julian Assange, majd évekkel később Edward Snowden. És rájöttünk, hogy a bab nem hús. (Az megvan, hogy a 10 éven keresztül állítólagosan hajkurászott Osama bin Laden-t a meggyilkolása után 24 órán belül eltemették – ráadásul a tengerbe! -, mert a muzulmánoknál ez így szokás? A XXI. század első számú legnagyobb – állítólagos – tömeggyilkosát – még mielőtt képek készültek volna az élettelen korpuszáról – eltemették, mert a halott vallása ezt követelte meg. Ezt is lenyomták az emberek torkán, mert le lehetett nyomni. Aztán lapoztunk, mert kezdődött a TV-ben a sorozat.)

Talán azért, mert az én agyam is dopamin löketet kap a nem értett folyamatok összefüggéseinek felismerésétől, vagy azért, mert évekig new yorkinak éreztem magamat én is húszas, virágzó fiatalságom meghatározó éveiben, a szeptember 11-i események mögötti valódi okokat évekig kutattam. Végignéztem tucatnyi dokumentumfilmet, könyveket, fórumokat olvastam a témában és biztossá vált bennem, hogy ez egy tervezett dolog volt. Neves építészek, egyetemi tanárok előadásait néztem végig arról online, hogy a 110 emeletes vasbeton ikertornyok csak robbantás által tudtak a szabadesés sebességével önmagukba hullani, repülőgép üzemanyagtól nem. Még a WTC komplexum akkori tulajának, Larry Silversteinnek is kijött egy nyilatkozata arról, hogy a WTC 7-es tornyát (amibe semmilyen repülő nem szállt bele, de aznap du. 16:30-kor 6,5 másodperc alatt dőlt össze a 47 emeletével) fel kellett robbantani, mert nem tudták megfékezni a tüzet. “We couldn’t contain the fire so we’ve decided to pull it.” A “pull”, mint húzás állítólag az irányított omlasztás (controlled demolition) szakzsargonja. Pont így mondta, keress rá nyugodtan.

Számomra 9-11 volt az a kiváltó esemény, ami felkapcsolta a villanyt, hogy a dolgok nem a maguk természetes medrében folynak a világban, s hogy a legtöbb dolog iránti kereslet-kínálat egyáltalán nem a piaci törvények miatt alakul úgy, ahogy. Minden, amit látunk – legalábbis az egész világot megmozgató “központi események” biztosan – tervezettek, manipuláltak, előkészítettek, mert céljuk van. Objektív tájékoztatás nem létezik, mindent úgy közölnek velünk, hogy benne van a hírkészítő véleménye, sugallata. Vannak organizmusok (sok ilyen van), amelyek túl akarnak élni ezen hírek által, mert kell hozzá az emberek figyelme és akarata is. Csak az kap nagy hangsúlyt és (megvásárolt) visszhangot, amivel valamit kezdeni akarnak a hatalom birtokosai, de minden olyan felfedezés, ami esetleg létfontosságú lenne, viszont a regnáló gazdasági hatalommal rendelkezők szempontjából versenyt jelent és a meglévő, profitábilis organizmusok létét veszélyezteti, azt vagy nevetségessé teszik, vagy elhallgatják. Véleményem szerint ilyen a rákgyógyítás (egy ember által létrehozott “organizmus”, mely giga biznisz, amíg világ a világ, addig “már majdnem meglesz” az ellenszere, de még kell a kutatás-fejlesztésre az a pár milliárd), az ingyen energia kérdése (amin Nikola Tesla dolgozott 120 éve!), de pl. olyan egyszerű dolgok is, hogy mire képes az elméd.

Köszönhetően a tudatosság fejlesztését célzó törekvéseknek (és az internetnek), egyre többen tudják már elméletben, hogy mi hogyan működhet, de a széles tömegeknek nincsenek eszközei a változtatásra. Van egy keretrendszer, és ennek törvényei nagyon lassan változnak, tudatosság ide vagy oda. Ezért bízunk abban (talán), hogy az általunk választott politikusok a törvény erejével majd kikényszerítik a szükséges intézkedéseket, amelyek elhozzák a vágyott “aranykort”. Ne felejtsük azonban, hogy az “aranykor” olyan organizmusok megszűnésével / átalakulásával kellene, hogy együtt járjon például, mint az olajipar, a gyógyszeripar vagy az élelmiszeripar (vagy a jelenlegi pénzügyi szektor). Ezek az organizmusok rengeteg embert foglalkoztatnak, akiknek léte, családjuk és gyermekeik jövője függ attól, hogy hosszú távon működjenek. Esélyes, hogy sokan, aki ezt most olvassák, ezeket az iparágakat szolgálják. És ha ennek hatására belegondolsz a saját céljaidba, gyermekeid terveibe, akkor – bár szűnjön meg minden, ami ezt a “gonosz” világot ilyen mederbe terelte – de azért a Te munkád maradjon meg. Ugye? Ugye!

De továbbmegyek. Ezeknek a szegmenseknek feneketlen pénztárcájuk van a számukra létfontosságú törvényekért lobbizni, így a saját túlélésüket is fontosnak tartó törvényhozó organizmusok nem fogják megakadályozni, hogy egyébként gazdasági szempontból prosperáló üzletágak bezárjanak. Az “árukapcsolás” jelenleg remekül működik: szennyezzük a levegőt és a testet, de a tudomány majd meggyógyít (=megszűnteti a tüneteket folyamatos gyógyszerszedéssel, mert a legjobb a “subscription economy”, vagyis az előfizetésre építő üzleti modell) és ehhez a keretrendszert biztosítja az állam, melynek léte az említett 3 szegmenstől legalább annyira – ha nem jobban – függ, mint tőlünk, emberektől. A változás tehát csak akkor lehetséges, ha felismerjük, hogy ki(k) és milyen szándékkal terelget(nek) bennünket a mindennapos döntéseinkben, s még az is lehetséges, hogy nem csak a széleskörűen felkínált opciókból lehet választani. Nem szabad elfelejteni, hogy a saját túlélésünk érdekében sokszor szembe kell mennünk azzal a világgal, ami másoknak az életet jelenti. Ez a megmérgezett párkapcsolatoktól egészen a silány élelmiszereket előállító cégekre igaz. Aminek nem adsz energiát / vagy elveszed tőle, az visszafejlődik. Ezért fontos az, amiről a múltkor írtam.

Mindannyian meg fogunk halni, ezért a haláltól félni bár természetes, valójában értelmetlen. Most itt vagyunk, s amíg élünk, van lehetőségünk az életet támogatni, tanulni, fejlődni. Minden olyan információ, ami félelembe, s ezáltal tehetetlenségbe taszít, gátolja a teremtő életenergia áramlását, ezért ki kell lépni a reaktív gondolkodásból. Fókuszáljunk arra, hogy mi az, amit TUDUNK tenni. Ne várjuk el, hogy majd megmentenek a világ bölcs(?) irányítói, kezdjük el az egyéni munkát már ma.

Kb. ilyeneket (hogy a múltkori listaszerű gondolatokat folytassam):

• Fogadd el, hogy meg akarnak vezetni mindenhol. Rengeteg organizmus túléléséhez kellesz. (Az én feltételezésem az – de persze tévedhetek -, hogy ez a koronavírus helyzet valami nagyszabású terv része, egy fölöttünk álló organizmus túléléséről szól. Lehet, hogy ez épp a gazdasági élet átrendeződése miatt kell. Előbb-utóbb megtudjuk, hogy mi ez, érdemes nyitva tartani a szemünket.)

• Fogadd el, hogy a hírekből nem fogod kihámozni az igazságot. Minden hírnek megírják az ellenkezőjét is, ezért a szobádból (főleg most) nem fogod kitalálni, hogy mi a tényleges helyzet.

• Tegyél fel kérdéseket folyamatosan, és nézz rá önmagadra “felülről”, hogy a figyelmed és a viselkedésed kinek az érdekeit szolgálja (a sajátodat, vagy másét).

• Dolgozz magadon szellemi, lelki, és testi szempontból egyaránt. Megértés, megérzés, megélés. Ép testben ép lélek és fordítva.

• Akármi is ez a koronavírus, egyéni szinten a betegségre való fogékonyság csökkentésén lehet dolgozni leginkább. Értsd meg a tested működését és azt támogasd, ami építi, ne azt, ami rombolja. Gondolkodásmód + életmód (pihenés, táplálkozás, mozgás) a kulcs. Ez egy folyamatos munka addig, amíg élsz. Vagy fejlődsz és a magad ura maradsz, vagy visszafejlődsz és kiszolgáltatottá válsz.

• Olvass, kutass, nézz a dolgok mögé. A szórakozás (figyelmed szétdarálása) helyett fókuszálj arra, amivel több leszel. A Netflix célja, hogy legyenek előfizetői, ezért bármilyen tartalmat képesek előállítani azért, hogy előfizető maradj. (Az megvan, hogy a Netflix “Pandemic” – jelentése: világjárvány – c. sorozata 2 hónapja indult, a koronavírus kínai elterjedésének idején? A Netflix azt állítja, hogy ez véletlen. Ühüm.)

• Egy nap számodra is annyi ideig tart, mint másnak, ne pazarold el ökörségekre, mert meg fogsz halni és bánni fogod, ha sorozatokat néztél és más emberek életét élted. Adj értelmet minden napnak.

• Légy nyitott a legvadabb elméletekre is, mert még az is lehet, hogy igazak. Attól, hogy nem vagy paranoiás, még lehet, hogy üldöznek.

• Ami az utóbbi időben zajlik a világban mindentől függetlenül az egy szellemi küzdelem, melyben az nyer, aki képes átlátni a hazugságok fátyolán.

• Akárhová nézünk most, az óvatosságra intés (félelemgerjesztés) a túlélő ösztönünket célozza meg. A félelem valódi oka azonban egyrészt a haláltól való félelmünk (ami azért brutális erejű, mert a túlélő ösztönünkkel szemben kell megélni), másrészt a tudatlanság. De ha a félelem kezeléséről van szó, itt is tudunk tenni valamit, mert a természet csodálatos:

Minden érzelemnek van egy meghatározott mennyisége és iránya. Ha engeded ennek az áramlását, előbb-utóbb elfogy. Vagyis ha félelmet érzel, féld ki magad rendesen. Ne próbálj meg ne félni, hanem engedd szabadon a fantáziádat és menj bele teljesen. Figyeld meg, ahogy felgyorsul a pulzusod, verejtékezni kezdesz, vagy remegsz. Menj bele gátlások nélkül, ne fogd vissza magad, s ha jól csinálod, rövid úton “kiféled” magadat és indulhat a teremtés. (Egyébként minden érzelemmel ezt érdemes tenni. A szerelem is akkor igazán csodálatos, ha oda mered magad adni a legmélyebb érzelmeidnek.)

A jelenlegi helyzet rendkívüli lehetőségeket rejt a lelki és szellemi újjászületésre. Használjuk ki az időt és a félelem “kifuttatása” után tegyük fel a kérdést önmagunknak: Miben szeretnék növekedni?

Te miben szeretnél? És miben fogsz?