In Memoriam Drábik János
Pótolhatatlan veszteség érte a magyarországi igazságkeresőket
2026. január 4-én délután, a Budai Irgalmasrendi Kórházban elhunyt Dr. Drábik János, a történelmi igazságkutatás legjelentősebb hazai vezéralakja, jogtanácsos, közíró. 87 éves volt. Távozásával pótolhatatlan űrt hagyott maga után.
Az, hogy 2011-ben megszületett a Józsi bácsi gondolatai a világról elnevezésű blogom, jelentős mértékben köthető az ő személyéhez, és az általa feltárt információkhoz, ugyanis János könyveinek hatására kezdtem el én is a világ történései mögötti mozgatórugók iránt érdeklődni. Amíg élek, hálás leszek neki azért a kutatómunkáért, amit az asztalra letett az igazságra való törekvés szellemében.
Drábik János elképesztő tudású ember volt. A 70-es évek 2. felében New Yorkba emigrált, ahol jogtanácsosként dolgozott évekig, majd a 80-as években a híres, müncheni központú Szabad Európa Rádió vezető programszerkesztője volt, Kézdy Pál néven. A rendszerváltás után költözött haza Magyarországra, és kezdett mélyebb történelmi kutatómunkába. Rengeteg könyvet és levéltári feljegyzést gyűjtött össze az élete során, amelyek hatására kb. 20 vaskos könyvet és sok ezer cikket írt az elmúlt 25 évben. Könyvei és írásai kivétel nélkül a világunk eseményei mögötti érdekhálózatok működésére derítenek fényt, amelyekről senkinek nem volt sem tudása, sem bátorsága írni őelőtte Magyarországon.
Eleinte háttérhatalomnak hívta a jelentős események mögött (mindig) megtalálható pénzhatalmi csoportokat, az utóbbi években már “államok feletti szervezett magánhatalom”-ként hivatkozott erre a politika fölött álló meghatározó erőre. Úgy vélte, hogy a látható hatalom mögött évszázadok / évezredek óta létezik egy nem látható erő, amely világ jelentős eseményeinek (i.e. háborúk, terrorakciók, válságok, járványok, stb.) megszervezéséért és kivitelezéséért felelős. A modern világunk történelmét író internacionalisták családjának számát kb. 130-ra tette, élete vége felé mondta többször nekem, hogy kb. ennyien vannak a hierarchia tetején, akik jelenleg - elsősorban - a City of Londonban tevékenykednek, de valójában nem kötődnek semmilyen nemzethez vagy ideológiához, az ő istenük ugyanis a pénz - amelynek monopóliumát a XX. században teljes mértékben megszerezték -, és ennek segítségével az emberiség fölötti korlátlan hatalom kiterjesztésén dolgoznak. (Az Egyesült Királyságban már egyre többekre rákényszerített digitális személyi igazolvány - mely előbb-utóbb mindent tartalmazni fog az egészségügyi információktól egy blokkláncon futó, minden tranzakciót rögzítő digitális pénzig - ennek a “mindenkiről mindent tudni akaró és mindenkit irányítani képes” rendszernek az első lépése.)
Jánost sokan tartották az összeesküvés-elméletek őrült alakjának, akinek “megbomlott az elméje”, de az elmúlt 20 év alatt - amióta az által feltárt információk mentén én is elindultam az igazságkutatás útján - egyetlen emberrel sem találkoztam, aki beleásta volna magát János írásaiba, annak forrásaiba, majd a végén azt mondta, hogy “ez baromság.” A valóságban pontosan az ellenkezője történt: aki elkezdte kutatni Drábik János forrásait, kivétel nélkül felébredt “Csipkerózsika álmából”. (Ezzel természetesen nem állítom azt, hogy János a valóság minden aspektusára kitért, ugyanis vannak olyan évszázadokon átnyúló szellemi-spirituális folyamatok, amelyeknek nem ásott a mélyére - vagy legalábbis nem sokat írt ezekről -, de amit feltárt, az egyedülálló a hazai történelmi igazságkutatás terén.)
Drábik Jánosnak köszönhetően ma sok-sok ezer ember él Magyarországon, aki ha nem is látja mindig pontosan, hogy mi miért történik, a hatalom manipulációit már többnyire felismeri, és jóval nehezebben irányítható mint egy olyasvalaki, aki ezekben a kutatásokban nem mélyedt el. János könyvei és írásai elérhetők most is, szeretettel ajánlom mindenki értő figyelmébe az összegyűjtött anyagait. (A linkelt oldalon az írások egy apró töredéke található csak.)
2007. óta személyesen is ismertem őt, többször jártam nála, 1-1 könyvéhez még segítettem is neki forrásokat szerezni az Egyesült Államokból 2009-10 környékén. Bevallom, volt egy időszak ezt követően, amikor telítődtem az általa összegyűjtött kutatásokkal, a rengeteg megvezetés és történelmi hazugság miatt úgy éreztem, hogy “már nem is akarok többet tudni”; kezdett az életkedvem is elmenni attól, ami a világban folyik. A későbbiekben persze visszatértem az igazságkutatáshoz, ez ugyanis olyan, mint adott sportágak iránti rajongás. Aki egyszer meglátja azt, hogy a számára tálalt valóság hamis, abban élete végéig megmarad a tisztánlátásra való törekvés.
Pár éve úgy alakult, hogy egy rendezvényen újra találkoztunk, 10 év kihagyás után is egyből megismert, megöleltük egymást, és örömmel folytattuk onnan, ahol korábban abbahagytuk. 85 évesen is úgy pörgött az agya, mint 15 évvel korábban, bámulatos volt számomra, hogy ennyi név, évszám és kacifántos összefüggés hogyan férhet bele egy ember fejébe. Aztán nem sokkal később ellátogattam hozzá Szakács Árpád barátommal is, aki az elmúlt 10 évben került közel Jánoshoz. (A fenti kép is ekkor készült.)
Drábik János számomra egy legenda volt, egy magyar szívű, tiszta lelkű EMBER. Mérhetetlen tiszteletet érzek iránta az írásainak megismerése óta, hiszen egy olyan lélek volt, akit senki és semmi nem tudott eltántorítani az igazságért való harctól. Próbálták nevetségessé tenni, lejáratni, elhallgatni azt, amiről beszélt, de János csak ment előre, fáradhatatlanul és szenvedélyesen. Kimondta azt, amit senki nem mert kimondani. Az, hogy személyesen is ismerhettem őt, életem egyik ajándéka. (Kevesen tudják, hogy János fiatal korában tehetséges csellista is volt, így egykori fuvolistaként a zene szeretetén keresztül is volt közöttünk egy szellemi-lelki kapcsolódás.)
Utoljára 2025. november 16-án láttuk egymást, amikor A Titkos Elit c. könyvek társszerzőjét, a skót Jim Macgregort elkísértem hozzá látogatóba Szakács Árpáddal és az ő fiával együtt. János nagyon szeretett volna találkozni Jim-mel, mert nagyra tartotta őt Carroll Quigley és Antony Sutton, amerikai egyetemi professzorok kutatásai mentén összegyűjtött zseniális könyvei miatt, de egészségi problémái miatt már nem tudta a lakását elhagyni. Szegény János már nagyon le volt lassulva ekkor, s bár a történelmi tényeket még így is oda-vissza vágta, elköszönésünkkor már utalt rá szomorúan, hogy érzése szerint az út végén jár. Számítottam rá ezért, hogy hamarosan “jönni fog a hívás”, de amikor tegnap délután ez bekövetkezett, a megdöbbenés és szomorúság mellett megjelent a szívemben egy végtelen hála is mindazért, amit János a történelmi igazság fényre hozásáért megtett. Felbecsülhetetlen értékű a szellemi hagyatéka.
Drága János! Köszönök mindent, az örök világosság fényeskedjék Neked! Emlékedet megőrizzük, és visszük a lángot tovább!
Drábik János mindannyiunk számára egy iránytű, egy világítótorony volt és maga a tájékozódás és legfőképp tudatos tájékozódás és igazságkutatás origója, kiindulópontja.
Számomra az ő személyes példája, de legfőképp könyvei is interjúi adták az erőt és bátorságot, hogy elkezdjem a VilagHelyzete tevékenységét és merjem leírni ezeket az összefüggéseket rendszerbe szervezve, mert az éreztem, az ő által is feltárt információkról nem csak százezreknek, de millióknak, sőt minden magyarnak tudnia kell! "Kötelező tudás" - nagyon sokszor írtam ezt mellé cikkekben, amikor Drábik János anyagait vagy videóit idéztem. Mert az volt: kötelező, pótolhatatlan és gigantikus tudás!
Méltatlanul sokszor bántották, próbálták nevetségessé tenni, ellehetetleníteni, kinevetni (ezt a sortüzet sajnos sokan átéltük), de végül ma már minden szavát igazolta a valóság és a mai elemzők, "megmondóemberek" alkalmazzák és hangoztatják azt a tudást és bizonyíték-halmazt, amit egyedül Drábik Jánosnak és a kutatásainak köszönhetünk!
A Magyar Trianon Társaság elnökeként, a Kárpát-medencei Újságírók fontos személyeként és a Magyarok Világszövetsége elkötelezett segítőjeként is hatalmas a tevékenysége.
Élete jelentős részét állandó tudásmegosztásnak szentelő igaz honfitársunk, Drábik János emlékét soha, végtelen tudását pedig remélhetőleg évtizedek alatt sem feledjük el és támaszkodunk rá a majd a jövőben!
Csak hálával és köszönettel tartozik neki egész Magyarország! (A VilagHelyzete alapító szerkesztőjének saját véleménye)
Őszintén örülök, hogy megismerhettem.
Minden videóját meghallgattam.
Nyugodjon békében