Ki vagyok én?

2025-ben leszek 50 éves. Amikor a tükörbe nézek a már megkopaszodott fejemmel, még mindig az a kis kócos szőke srácot látom, akinek a szívemben érzem magam. A gyermeki tisztaság, ártatlanság (és legfőképpen a naivitás) már elveszett belőlem, és elsősorban nem azért, mert eljárt felettem is az idő, hanem mert elkövettem azt a “hibát”, hogy meg akartam érteni a jelen és múlt történelmét, valamint lételméleti, filozófiai kérdésekre adott különböző válaszokat, azon túl is, amit a világ elém tárt a médiumokon (mint iskola, tv, rádió, filmek, közmédia, stb) keresztül. 

Érteni akartam a dolgok miértjét.

Egészen pontosan 30 éves korom körül kezdődött az, hogy felébredt bennem a világ működésének megértése iránti kíváncsiság, s hogy az én “szaros kis” életemnek mi értelme van egyáltalán. Ekkor kezdtem el könyveket olvasni és dokumentumfilmeket nézni politika, gazdaság, pénzügyi rendszer, történelem, egészség, spiritualitás, vallás és egyéb mély témákban, és azt vettem észre, hogy minél mélyebbre megyek “a nyúl üregében”, annál távolabbnak tűnik az, hogy a teljes kép megérthető. Arra is rájöttem ugyanakkor, hogy minden mindennel összefügg, és hogy a világ változásának kulcsa az egyéni, és társadalmi tudatosság, valamint az ún. érzékfeletti síkon folyó szellemi harc megértésének mibenléte.

2011. novemberében döntöttem úgy, hogy saját magam tisztánlátása végett elkezdem leírni azt, amit az úton előrehaladva megértettem abból, amiket olvastam és kutattam. Ebből lett a Józsi bácsi gondolatai a világról nevű blog (ez saját szerveren, Wordpress-en futott), amit kisebb-nagyobb megszakításokkal kb. 2014-ig írtam. Azért Józsi bácsi egyébként, mert olyan nyelven akartam (magamnak is) írni, ami könnyen és bárki által megérthető. Az átlagemberre Józsi bácsiként, vagy Mari néniként szoktunk gyakorta hivatkozni az egymásnak mesélt hétköznapi történetekben, és úgy éreztem, hogy bár néha magam számára is nehéz kérdéseket feszegetek egy adott blogbejegyzésben, az egyszerűségre és érthetőségre való törekvéssel talán másoknak is segítek egy-egy bonyolultabb kérdés kibogozásában. (A visszajelzések alapján egyébként ez több-kevésbé sikerült is.) A könnyebb érthetőségre való törekvésnek lett a tulajdonképpeni “szimbóluma” tehát Józsi bácsi. A blogolás mellett, ill. azt követően - egy rövid időre még - szabadegyetemi előadássorozatokat is szerveztem Józsi bácsi Szabadegyetem néven, de aztán az időközben megszületett (és éppen születendő 2. gyermekemre) fordítottam a nem túl sok szabadidőmet, így a “Józsi bácsi projekt” végül 2015 végén elaludt.

Azért is fejeztem be a blogolást ekkor, mert egy idő után az volt az érzésem, hogy teljesen mindegy mit írok, gyakorlatilag nincsen semmilyen hatása a jószándékú “ébresztgetéseimnek”. Aki már látta, hogy a tálalt valóság tele van hazugságokkal, azoknak nem sok újdonságot tudtam mutatni, aki meg nem látta, az úgyis elmebeteg, alusipkás, laposföldes konteósnak nézett. (Ez az információs buborék egyébként most is megvan, és az ebből fakadó társadalmi megosztottság is óriási, sajnos.) A blogolás vélt értelmetlensége ellenére mégis lett egy csodálatos eredménye a “hangos gondolkodásnak”, mégpedig az, hogy a hasonlóan gondolkodó lélektársak megtaláltak engem. Több tucat olyan ember került bele az életembe, akikkel értjük, és megértjük egymást, és ha bármikor összefutunk ma már, mindig a lényegről tudunk morfondírozni, legyen a téma bármilyen világban történő esemény, vagy akár az aktuális nehézségekkel kapcsolatos egyéni sorsfeladat. 

A Covid19-nek nevezett világjárvány esemény volt az, ami miatt újból tollat ragadtam 2020 tavaszán, ekkor azonban már csak a (még meglévő) FB oldalra írtam ki a gondolataimat, mélyebb elemzésekre nem szántam rá az időt. Végül 2022 nyarán találtam rá a zseniális Substack felületére, és ennek hatására ébredt fel bennem, hogy talán megint írnom kellene az egyre őrültebbnek tűnő világunk eseményeiről, illetve arról, hogy egy gondolkodó embernek mi a feladata egy ilyen korban. Idő híján a “kabát újragombolására” aztán csak 2024 nyarán került sor, amikor apránként elkezdtem feltölteni a régebbi bejegyzéseket és szabadegyetemi beszélgetéseket az eredeti blogról, hogy minden a Substack-re kerüljön, s legyen egyetlen hely, ahol a régi és az új is egyaránt megtalálható. (Akkor is, ha a régi írásokban vannak olyan eszmefuttatások, amiket ma már némileg másként gondolok.) A Substack ráadásul hírlevél küldő rendszer is, így ha új bejegyzést írok, minden feliratkozó azonnal értesítést kap, és indulhat a virtuális eszmecsere! :)

A Józsi bácsi elnevezéshez a kezdetekben hozzátartozott egy “igazi vidéki” kocsmázós karakter - ami egyébként a blogolás kezdetekor én már egyre kevésbé voltam -, a kezdeti cikkeimben ezért is szerepelt gyakran a “feles legurításának” szükségessége, ezt azonban később elhagytam, mert úgy éreztem, hogy az igazság keresésének szándéka csak józanul és felelősségteljesen lehetséges.

Kedves Olvasóm! Köszönöm, hogy velem vagy ezekben a történelmi időkben. Hiszem, hogy sokan vagyunk, akik válaszokat keresnek modern korunk érthetetlennek tűnő folyamataira, és szívből remélem, hogy a belőlem kiáramló gondolatok táptalajra lelnek benned, ami által együtt képessé válunk arra, hogy a normalitás lángját megőrizzük.

Ha lehetőséged van támogatni a publikációimat, azt hálával a szívemben megköszönöm, de ha nem, akkor is nagyon örülök, hogy követed a gondolataimat.

A Jóisten és az Univerzum végtelen szeretete legyen veled,

Iván
”Józsi bácsi”

Miért érdemes feliratkozni?

A Substack mint említettem, nem csak egy remek blogfelület, hanem egy hírlevélküldő rendszer is egyben. Ha követed az írásaimat, akkor egy új bejegyzés megjelenésekor e-mailben és/vagy a Substack mobil applikációján keresztül is (Android itt, iOS itt) értesítést kapsz azonnal. A tartalomgyártóknak és a tartalomfogyasztóknak egyaránt probléma, hogy a hatalmas információs zajban megtalálják egymást, s ez a felület ezt nagyon leegyszerűsíti. Sokkal jobban, mint a Facebook.

Itt nincs cenzúra!

A Substack híres arról, hogy a fősodratú médiából kiábrándult újságírók, tudósok és egyéb véleményvezérek gyűjtőhelye. Itt nincsenek sem reklámok, sem tényellenőrök, az ember őszintén írhat mindenről, ami foglalkoztatja. Ha egy vitatott témájú bejegyzés megjelenik, az algoritmus nem rejti el a cikket az olvasók szeme elől. A még mindig legnépszerűbb közösségi oldalon ez sajnos már régen nem így van, ott minden olyan téma, ami szembemegy a fősodor narratívájával, komoly szűrő alá kerül.

Legyél Te is substackes!

A legtöbb ember már nem akar újabb és újabb közösségi oldalakra regisztrálni, és ez érthető. Ugyanakkor ezt a felületet olyan intuitív módon tervezték meg, hogy egyrészt nagyon könnyű használni, másrészt a hasonló gondolkodású emberekkel is egyszerű kapcsolatot teremteni. Ráadásul még az anonimitást is engedi (hiszen bármilyen e-mail címmel bejelenkezhetsz rá), így nem kell félni attól, hogy nem mondhatjuk el a véleményünket. Persze bejelentkezés és regisztráció nélkül is olvashatók a bejegyzések, de úgy sem véleményt nyilvánítani (like), sem hozzászólni nem lehet. Regisztráció nélkül a felugró ablakban a “Continue Reading” gombra kell mindig kattintani.

Köszönöm, hogy követed a munkámat!